(*-*)

Ki kéne már találni, hogy mit kezdjek magammal. Egyszerűen unok élni, a megszokott kis dolgaim már nem töltenek el örömmel. Dolgozni kéne, de mi a francot... ááááá, a vége az lesz, hogy ezt a házat is eladom, és elmegyek a gyerekekkel világkörüli útra.

Ez de jó volt... boldognak lenni csak úgy, a semmitől. Na jó, megint egy felismerés: totál felesleges komolyan venni a dolgokat. Csak azt a keveset kell betartani, ami ahhoz kell, hogy ne bántsunk másokat. Azok az emberek persze, akik szörnyen szomorúak vagy kedvetlenek akarnak lenni, nem…

Tudom, azt ígértem, hogy nem írok rólad... de megláttalak egy blogban, csak úgy rákattintottam, és ott volt a neved sokszor, látom, hogy olvasod, pedig nem is vagy már jelen... hiányzol, és nem értem.

Nem köt semmi. Nem kell mással foglalkoznom, mint ami érdekel. Ha valamit szeretnék megszerezni, akkor megteszek mindent, hogy az enyém legyen. Ez ritkán tárgy, inkább lehet ember, valakinek az ismerete, szeretete, esetleg tudás, az újdonság varázsa, a változás, amire annyira…

"én ezt csak gondolatébresztőnek mondom"