Csak ne felejtsem el: ha átadom önmagam, az energiám, ezt a hangos, kotnyeles, lebegő valakit, akivel bármiről lehet beszélni, sosem sértődik meg, és tud nevetni önmagán és a világon, akkor a többiek is előveszik a jobbik énjüket, kibújnak a páncéljukból, tiszta szemmel néznek…