A lítost más nyelvekre lefordíthatatlan cseh szó.

Egy példát hozok fel. A diák együtt úszott egy diáklánnyal a folyóban. A lány rendszeresen sportolt, a fiú pedig nagyon rossz úszó volt. A lány bolondul szerette a fiút, s tapintatból ugyanolyan lassan úszott, mint ő. De amikor a fürdés már a végéhez közeledett, gyorsan le akarta róni adósságát, amellyel sportvágyának tartozott, és szapora tempókkal a túlsó part felé tartott. A diák igyekezett gyorsabban úszni, s közben egyszer-kétszer vizet nyelt. Úgy érezte, hogy leleplezték testének kisebbrendűségét, hogy megalázták, és felébredt benne a lítost. Eszébe jutott betegeskedésekkel eltelt gyermekkora, amelyben nem volt sport, nem voltak barátok, csak az édesanyja aggódó felügyelete, és most, hogy minderre visszagondolt, kétségbeesés fogta el maga miatt, az élete miatt. Amikor a mezei úton a város felé haladtak, hallgatott. Sebzettnek, megalázottnak érezte magát, és ellenállhatatlan vágyat érzett, hogy megüsse a lányt. Mi bajod, kérdezte a lány, mire ő szemrehányással illette, amiért tilalma ellenére a túlsó part felé úszott, ahol örvények vannak és ahol megfulladhatott volna... aztán pofon ütötte. A lány sírva fakadt; amikor a diák meglátta az arcán a könnyeket, feltámadt a részvéte, átölelte, és a lítost szertefoszlott benne.

Mi tehát a lítost? Kínzó állapot, amelyet saját nyomorúságunk hirtelen felfedezése vált ki.

A saját nyomorúságunk ellen használt szokásos gyógyszerek egyike a szerelem. Mert az, akit fenntartás nélkül szeretnek, nem lehet nyomorúságos. Minden fogyatékosságát megváltja a szerelem mágikus látószöge, amelyben a feltartott fejjel való sportszerűtlen úszás is elbűvölővé válik.

A lítost úgy működik, mint egy kétütemű motor. A gyötrelem érzését bosszúvágy követi. A bosszú célja elérni, hogy a partner éppolyan nyomorúságosnak mutatkozzék. A férfi ugyan nem tud úszni, de a nő sír. Egyenlőnek érezhetik tehát magukat és a szerelmük folytatódhat.

Mivel a bosszú sose árulhatja el igazi okát (a diák nem mondhatja meg a lánynak, hogy azért ütötte meg, mert gyorsan úszott), hamis indítékot kell felhoznia. A lítost tehát sohasem nélkülözheti  a patetikus képmutatást: a fiatalember azt állítja, hogy majd megőrült félelmében, mert azt hitte, hogy a lány megfullad. A diák nem más, mint maga a lítost.

Nem csoda, hogy a diáklány, akibe beleszeretett, végül elhagyta. Nem kellemes dolog, ha az embert azért verik, mert tud úszni.