Teljesen komolyan mondtad, nem hazudhattál abban a pillanatban, azt mondtad, hogy lenézel...

Hogy van merszed azt hinni, hogy jogod van bárkit is lenézni? Hogyan hiheted azt magadról, hogy bárkinél is jobb, vagy több vagy? Felsorolhatnám azokat a dolgokat, amikért lenézhetnélek téged... de bennem nincs vágy, hogy többnek mutassam magam nálad, vagy csak többnek mutassam magam önmagamnál. Ilyen vagyok, amilyen, és nincs szégyellnivalóm. Egyetlen olyan dolgot sem tettem egész életemben, amiért elítélhetnél te, vagy akár elítélhetne az Isten. De Ő ugye nem teszi, és az én bűneim a hiba kategóriába tartoznak. Igaz ez rád is? Nyugodtan nézel a tükörbe minden nap? Megpróbálod minden nap jobban csinálni? Elég erősen próbálod átugrani magad? Törekedsz arra, hogy halálod pillantában tiszta szívvel nézhesd végig a filmed?

Persze, feleljünk meg. De kinek?? Én önmagamnak szeretnék megfelelni minden pillanatban. Nem neked, nem másnak, és főleg nem olyanoknak, akik azt hiszik, hogy joguk van másokat elítélni. Milyen alapon? Pontosan tudom, hogy hol van a határom, amíg elmehetek, egyszerűen azért, mert érzem, és hiszek a belső hangomnak. Baj lenne, hogy mást mond, mint a tied? Hogy sokkal szigorúbb az, aki bennem van, mint amit te egyáltalán el tudsz képzelni? El kéne már fogadnod, hogy az emberek sokfélék, és mindenki úgy szép, ahogy van. Ha nem is összességében, de mindenkiben ott van az, ami benne a legszebb. Tudod, hogy benned mi a legszebb most az én szememben? A hitem, hogy egyszer majd észreveszed, hogy mennyire nem volt igazad. Majd jusson eszedbe: én már most sem haragszom, mert hiszek benne, hogy te is onnan jöttél, ahonnan én, és minden különbségünk és ellentétünk csak félreértés.