"Csak azt akartam
ott a játszótéren a Vár mögött
-novemberi őszhimlőt a nyár nyögött-,
hogy hulljon le a paraván,
mert bőrszomjtól szédelgett
a tíztagú ujjkaraván.
Még szinte ki sem hűlt a pillanat,
az első szádról elcsent ízfalat,
mikor az utolsót
-szerelmet hányva a híd alatt-
ma délelőtt a Dunába dobtam.
Semmi-sirályok eszik, amit
négy hónapja
kettőnknek
örökre loptam."
A vers mondanivalója egyáltalán nem illik a hangulatomhoz, de kit érdekel, bárcsak beszélhetnék ezzel a sráccal, csak nézném a száját, ahogy kimondja a maga kreált szavakat. Micsoda szabadság van benne, bátor zseni, aki sörözni "sunnyog", és nem porolta le a polcot a József Attila díjnak (szerintem pesszimistán), kár, hogy csak egy hülye álnevet tudok a vers alá írni: Jack Johnson, megtalálható pediglen http://www.amatormuveszek.hu/ oldalon, na és ha nem értenéd - itt van még egy, amit ő írt:
Ha nem tudsz mást,
csak feltételes módban
levespor logikát fröcskölni
egy frázisfa komódban,
honnan volnák kárörvendő
kara szól,
és kivénhedt talánokkal
araszol
az újrahasznosított esély,
légy szíves
legalább kétévente egyszer
hihető hazugságot mesélj.
(A címe Vera, méghogy amatőr...)
