Itt vagyok végre. Otthon. Tennék fel képeket, ha tudnám hogy kell, de igazából nem űz a vágy, így aztán ez elmarad. Ti meg le:)
Találtam valamit, amit aug 11-én írtam. Én magam írtam, és mégis képes vagyok újra és újra elfelejteni ezt, hiába tudom, hogy igaz... miért felejti el bennem valaki mindig a rosszat? Miért számítok jóra valakitől, aki...
Görbe hát, szinte púpos, és hiszel neki, pszichológia ehh, el sem tudod képzelni, hogy VALÓBAN olyan, csak a jóra számítasz, mert nem létezik, egészen egyszerűen lehetetlen, hogy szívtelen, aljas, számító, egoista és gyáva, hiszen mindennek az ellentéte, hinni akarod, de már késő, elfogyott, egyetlen pici reményed maradt: a gyengesége, az megbocsátható, ugye, és csak kapaszkodik a szíved, talán másnak sikerül, ami neked nem, talán mástól elfogadja a helyes utat, győzzön benne az, akit annyira szeretsz, még ha másnak hoz is gyümölcsöt, mert leginkább önmagának, és örökké vársz egy jó szót róla mástól, bármilyen képet a szeretetről, amit megérdemel, képes érezni egyáltalán? Megérdemel?
A másik:
Meleg mosoly, határtalan nyugalom, életerő, kedvesség, férfi a másik vonalon, és valamit ad, hiszen még sosem kaptál, minden csak belőled jött másoktól, apró tükrök csak, a felét elnyeli ömaguk homálya, valamiből élniük kell, belőled - ha már hagyod magad, de ő most más, azt kéri, hogy adhasson, és éppen neked, ha mindketten adnak, akkor ki kap?, hova lesz a sok plusz?, mennyi mindent kezdhetnél ezzel a többlettel, országok épülhetnek, könnyek száradhatnak fel, érezned kell, hogy hova építsd a gátakat, felfelé indulnak el a folyók, és mindenki megtalálja a helyét.
