Amikor annyira más vagy valakivel, hogy már csak az ellentét köt össze, valamiféle összekapaszkodás, amit a negatív és a pozitív érez egymás iránt, és rájössz, hogy elítéled őt, mert nem látja, hogy milyen butaságokat gondol rólad és szinte mindenről, ő pedig lenéz ugyanezért, akkor hogyan nézel a szemébe? Mi lehet az ok, amiért mégis megéri? Mit szól ehhez jin és jang? Vajon ki kerül ki győztesen ebből a zűrzavaros harmóniából?
