Meghozták a tüzifát, de nincs tökéletesen felhasogatva, így a legnehezebben szakadókat újra kell vagdosnom. Miközben a legnagyobb lendülettel csapom oda a piros fejszét, egy mondat jut eszembe: erő szorozva az ő karjával. És persze rögtön utána beugrik Kovi, Hajkó, az Askelon, a koncert mielőtt bevonultál (a kancsi takács pisti egy nővel jelent meg:))), a Malom, a farmerkabátom, a szökőkút, anyád Skodája, a hideg nyaraló Pilisszántón, ahol nem tudtunk rendesen befűteni, a csókolózás a 3-as busz megállójában, a Batthyány tér.....
Látod, nem is tudtuk, hogy az az a pillanat, amikor a legboldogabbak vagyunk, és milyen furcsa, hogy ennyi év után a hülye fizikatanárod legendás mondásával jutnak eszembe a legszebb emlékeim.
