Kutatásba kezdek. Tudni szeretném, hogy az embereknek hogyan működik a memóriájuk. Mi az, amit az agyuk megjegyez, és miért?

Alig emlékszem a gyerekkoromra. Inkább csak egy érzés az egész, esetleg képek. Csak egy fekete-fehér fénykép számomra anyám mosolya, ahogy fölém hajol pelenkázás közben. Később a kórház, amikor skarlátos voltam, a húgom, ahogy kikötödött cipővel ül az állatkerti pónin, a kő hidege, amikor Zsófival titokban a szobájában, a földön hanyattfekve beszélgettünk. A kutyám, az általános iskolai szerelmem, apám, ahogy fölém magasodik... az első 14 évem nagyjából eltűnt valahol a fejem egy szegletében. A gimnázium volt életem legjobb időszaka, de ebből is csak a többiekre emlékszem, egy pár csínyre, amit együtt követtünk el, az érzésre, hogy tartozom valahová és szeretnek. Az utolsó év persze már csak Őróla szólt, minden más a háttérben, és a vele töltött 15 évemet nagyjából megőriztem. Na de mi az, ami a legjobban megmaradt...

Pontosan emlékszem a városokra. Nem sokat nyaraltunk, de azért elmentünk egy pár helyre, Görögország, Tunézia, Jordánia, Horvátország. És én le tudnám rajzolni Thassost, Tolot, Athén központi részét az Akropolisszal és a hozzá futó egyenes utcákkal, Petrát, Ammant, Aqabát, Sousse-t... itt vannak a hangulatok is, az emberek arca, viselkedése, az utcák bűze, a napsütés, vizek szaga, idegen ágyak, különleges ételek, és mindig együtt.

Nem is vettem észre akkor, hogy mennyire unatkozom közben.