mert azok a pillanatok, amikor reggel felébredünk egymás mellett, kinyitom a szemem, a tied már nyitva van, engem nézel, nem szólunk semmit, és nem fáj a csend, mert felesleges beszélni

a konyhában állsz háttal nekem, nagy vagy és nehéz, kávét készítesz magadnak, és én csak neked dőlök csukott szemmel, és tudom, hogy mosolyogsz

a fotelben ülsz és olvasol, nem akarlak zavarni, de nem bírom ki, leülök a karfára, te átkarolod a derekam, aztán lapozol

felriadok éjjel, befordulok háttal az ölelésedbe, az állad alá teszem a fejem, és te a combomra simítod a tenyered