(*-*)

Most, hogy így beköltöztem hozzád és megint a foteledben ülök...
Anna: hozzám jössz feleségül?:) Na jó, ha nem, akkor nem (meggyőzhetetlen), megelégszem azzal, ha örökbefogadsz:)


Aztán táncolhatott volna a vérünk, de a lemezkék széthullása helyett ma a versolvasás és a filozofálgatás nyert (az S modell koncert iszonyatossága miatt:), és csak az a kérdés marad meg holnapra, hogy mennyiben értékes az olimpiai győzelem. Nem emlékszem arra a két sorra, ami nagyon megfogott, de a "hangtalan nevetés" és a jelzős álmodás: Vizi.