Munkaidő alatt unaloműzésként olvasgatom a kolleganőim újságjait. Csak pletykaújságok, Story, Blikk, Kiskegyed (őszintén szólva egyáltalán nem érdekel, hogy melyik "sztár" mikor kivel mit csinált, a cikkek stílusától pedig leginkább hánynom kell - legjobban attól tudok heveny gyomorgörcsöt kapni, amikor egyes képekhez láthatóan abban a pillanatban kitalált szöveget tesznek, az igazsághoz hangyányi köze sincs), néha akad Wellness újság vagy Nők lapja.

A Wellness újságot olvasgatva tűnt fel nekem egy dolog, amit igencsak furcsállok. Elkezdtem hasonló tartalmú cikkeket keresgélni, de nem találtam olyat, ami leírta volna azokat a tapasztalatokat, amiket én szereztem. Téma: a fogyókúra. Örökzöld és változatos, ezerféle lehetőség közül lehet választani, bogyókat szedni, nem enni, ehetetlen izéket kutyulni, kalóriákat számolgatni, és persze mindenféle tornákat végezni mellette. Ebben az újságban személyes sikertörténetek vagy legalábbis próbálkozások is olvashatóak, de hiába olvastam végig mindenféle edzéstervet és táplálkozási ötletet, a legfontosabb dologról sehol sem beszéltek.

Saját tapasztalatból tudom, hogy ezek a fogyókúrák, akármilyen hasznosak vagy használhatóak is, önmagukban nem sokat érnek. Legtöbbször alapvető életmódváltásra van szükség, amire kevés ember képes. Ennek a legfőbb oka az, hogy eszünkbe sem jut gondolkodni azon, hogy miért is eszünk jóval többet, mint kellene. És szerintem itt a lényeg. A mai ember unalomból, megszokásból, vagy  egyenesen függésből eszik. Ezért aztán mielőtt az ember gyermeke (leginkább lánya) elkezdene megszabadulni a fölös kilóktól, tartson önvizsgálatot. Azt kell kideríteni, hogy mit pótol az evéssel. Mi az, amiért ezzel a nagyon egyszerű és társadalmilag támogatott módszerrel próbál örömet csempészni az életébe. Ha az evés már addikció, akkor meg kell keresni azt a dolgot is, amire érdemes lecserélni ezt a függőséget. Ez lehet az edzés vagy bármilyen tevékenység, amivel nem okozunk kárt magunknak (vagyis az alkoholra való rászokás ugyan fogyaszt, de nem tekinthető kívánatosnak:). Ha azért eszünk, mert örömtelen az életünk a párkapcsolatunk vagy a munkánk miatt, akkor azokon kell változtatnunk. Lehet mondani, hogy "de hát ez nem rajtam múlik - örülök, hogy egyáltalán van munkám - jaj, az én férjem ugyan egy barom, de már úgy megszoktam" és más ehhez hasonlókat, de kérdezem én: biztos, hogy így, ebben az állapotban akarod leélni az életed?