"A szerelem csak addig tart, míg meg nem ismerjük a másikat. Míg ki nem derül, hogy utálja a kedvenc filmünket, hogy nem hajtja le a WC-deszkát, hogy ki nem állhatja a macskákat, a családunkat. Hogy nem szereti a munkáját, és ezt mindennap el is mondja, és gyűlöli, hogy mi pedig imádjuk. A szerelem csak egy pillanat, a többi már csak szenvedés vagy ami még rosszabb csendes beletörődés."
Nekem elfogadás. A tökéletes ismeret, amikor a másik azt is tudja, hogy önmaga lehet, mert nekem így kell, önmagaként, akármilyen legyen is. Lehet rossz is, vagy csak a társadalom számára elfogadhatatlan, ha szeretem, legfeljebb megpróbálom terelgetni, de nem ítélem el, és nem ábrándulok ki belőle. Éppen ez, a hiba, a mások számára nem tetsző az, amit szeretek, amitől az enyém lesz. Egyedül nekem mutatja az igazi arcát, csak én látom őt valójában, mert én vagyok az egyetlen az életében, akivel megteheti, akitől nem kell félnie. Nem játszma, nem unalmas hétköznap, nem felszínes élvhajhászás vagy csendes beletörődés. Szerelem.
