Sokat hallgatok Katona Klárit, leginkább az első három lemezét, amiket még gyerekkoromban szerettem meg. Sajnos a későbbi lemezek, amikor már nem Presserrel dolgozott, közel sem olyan jók. Az ő hangjával tanultam énekelni, mivel az enyém is hasonló, de valahogy jobban vonzott az opera, kár, hogy akkoriban nem tudtam úrrá lenni az emberekkel szembeni félelmeimen. De még most is (pedig már 14 éve befejeztem az énektanulást), ahogy indul a zene, azonnal éneklem vele, megmozgatja a hangszálaimat, és még órákkal később is jó kedvem van tőle. Nem könnyű ezeket a számokat énekelni, oda kell figyelni, hogy valóban szép legyen, de azért szerencsére még mindig kijön az, hogy vigyél el:)

https://www.youtube.com/v/4CY36G3GQHs&rel=1

Sajnos a kedvenceim nincsenek meg jutubon, pl a Nélküled: http://zeneszoveg.hu/lyrics.php?lc=4468

Miért nem elég:

Úgy kezdődik el,
Mint egy édes, tejszagú bölcsődal,
és másnap minden odafagy.
Sírnék, de elringatnak szépen zengő jóslatok,
s az álom újból feragyog.
És keresem még és elakadok,
és keveslem már az áldozatot;
az életem vár és belehalok,
de ezért vagyok.

-Többet mért ígérsz?
Az a jó, amikor belenyugszom
Mondd meg, mért nem elég
földön az ég, égen a csillag?
Mért nem elég a végtelen vég, ami befogad?
Mért nem elég, mért nem elég bármire virrad,
mért nem elég százezer éj - egyedül?

Az első lépés jólesik
Kezem fogják még.
Oly szép a világ... nézd végig egyedül!
Folyósokon futkosva s néha négykézláb; járj iskolát
A lépcsősor, mely körbevisz
a mellszobor, mely másban hisz;
a vitrinben a boldogok;
kép a falakon és fal van a képeken
Tanulj meg élni szépen egyedül!

Az ajtórésből tömjén száll,
benn a boldog emberpár.
Legyünk áldva, és neveljünk együtt sok szép árvát...
Tanítsd járni s tarts ki míg látod, leköröz
sok újabb boldog örökös.
Egymáshoz oly közel
-ehhez is értünk-
testünk összeér,
s föltéptünk már égboltot, tengereket,
de aki tehetné és szeretem már és akarom már,
lelkem burkát fel nem tépi,
árvaságát át nem éli,
s maradok egyedül mindörökre...

Mért nem elég...

Csak, hogy teljes legyen a kép róla... van még egy emlékem vele kapcsolatban. A legkevésbé sem szép, hányingerem támadt, amikor a felnőttek ostoba módon a fülem hallatára beszélték ki a kedvenc énekesnőmet tíz éves koromban. Apám egyik barátja orvos, akkoriban mentőzött. Klári elájult egy orgia közepén és mentőt hívtak hozzá. És ő ott feküdt, meztelenül, le se tisztították, meg sem próbálták eltűntetni, hogy milyen megalázó helyzetben került ilyen állapotba. Azt hiszem, ez volt a pillanat ami után többé nem tudtam sztárnak tekinteni senkit, csak emberek, olyan, mint te vagy én. Talán még annyi sem.