Igencsak elhibázott döntés volt megnézni a Bűn és bűnhődést filmen. Pont olyan érzés volt, mint megtudni, hogy nem létezik a Mikulás. Persze, mire is számítottam, nagyon kevés rendező vagy forgatókönyvíró képes gondolatokat megmutatni, márpedig ebben a történetben a tetteknek (egyetlen kivétellel:) igen kevés szerep jutott. Sünikém mottója jutott eszembe: jobb álmodni, mint ébren lenni. Mint mikor beszélsz valakivel és ráébredsz, hogy nem is vele beszélsz, csak hozzá... nincs ott, vagy ha mégis, akkor sem érti.
"- Túl sokat gondolsz az emberekről. - Igen, ezt már más is mondta. - Nem tudhatta, hogy magaddal kiabálsz és nem vele...megütött, mert félt." Hogyan érthetné meg, hogy mi van benned, hiszen üres, és te mégis vele beszélgetsz, mert képtelen vagy megfelelni azoknak, akik megérthetnének. Mennyivel egyszerűbb beleképzelni valamit egy hallgatásba, vagy elintézni azzal, hogy ez hülye, honnan is tudhatná... sokkal könnyebb, mint elfogadni egy értő véleményét, felfogni, hogy ez vagy, ennyi vagy... Te gyáva. Hamarosan te is pont olyan leszel, mint azok, akik szóba állnak még veled.
