naiv?
2008.02.08. 14:21 kathleenkelly (törölt)
Miért a jót emelem ki mindig? Miért van, hogy hiába látok minden rosszat, hiába dől el a mérleg egyértelműen, mégsem szűnik meg ez az érzés, akár csak egyetlen jó tulajdonság miatt? Néha még azt is melléteszem, ami biztosan nincs ott, feltételezem mögötte a pozitív gondolatot, hiába mondja az ellenkezőjét. Megteheti ezerszer, és újra és újra, mégis ugyanezt fogom hinni mindig. Legfeljebb, ha nagyon fáj, akkor hátrébblépek, és megvárom azt a pillantot, amikor újra közelíthetek. Ismerem az összes jót és rosszat bennük, nem hiszem el a saját feltételezéseimet sem már... és mégis képtelen vagyok haragudni. Honnan tudok én így szeretni? És főleg... miért nem tölt el ez örömmel engem?
Szólj hozzá!
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
https://kathleenkelly.blog.hu/api/trackback/id/tr53331266
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.
Nincsenek hozzászólások.
