itt van ez ugye, a "helyes", de az érzékeim másfelé hajtanak, perverziók jönnek belőled, és már hiányzik, amikor mégsem, amikor a szeretődet és nem a kurvádat látod bennem, amikor azt akarod, hogy szeresselek, de így is felizgatsz és néha elfelejtem, hogy keveset tettem, és azt sem elég jól, és már csak a képek vannak a fejemben meg a szavak a szádból, azt hiszem, hogy a szerelem nem létezik, de lehet, hogy csak nem elég most
valami gyűrődés kell, érthetetlen őrület, a hibák vonzanak, a fájdalom okoz örömet, és hányni tudnék a kíntól, nem vagyok senkié, és ha nem esek darabokra, akkor sosem leszek egész
undorodni magamtól és tőled csak a bűntudat következménye, talán legközelebb megteszem, félelem nélkül, és talán nem gondolok majd arra, hogy mi lesz, ha rosszat mondasz rólam, mert nem számít, csak az akkor és az ott lényeges, és hiába hárítod rám, már nem érdekel, hogy megengeded-e az igazságot
