Nem mindenki azért keresztezi az utadat, hogy
harcoljon veled. S ha esetleg igen, akkor sem a
győzelem, a megalázás a fontos. A világban most
éppen nem az a cél, hogy akik akarnak küzdeni
valami ellen, azok egymást írtsák. Pont az lenne
a lényeg, hogy végre együtt küzdjenek a jóért,
a szépért, egy szebb életért. Szerintem mindenki
erre vágyik, s erről álmodozik.

Senki sem mondta, hogy ez ember ember elleni küzdelme:) A szélmalomharcoknak viszont nem látom értelmét, ha már harcol az ember, akkor nem árt tudnia, hogy pontosan mi ellen és milyen eszközökkel érdemes. Én nem próbálok olyan célokért küzdeni, amelyeknek elérésére esélyem sincs. Inkább - ismerve magam - azokért a dolgokért küzdök, amikkel egyrészt kihozhatom magamból azt, amiért születtem, másrészt amivel valóban el is érek valamit. Ezek az én esetemben nagyon apró dolgok... egy-két embernek a jobb élete, több mosoly, kimászás bizonyos gödrökből... ez vagyok én, nem több, de megteszek mindent, hogy ennek (vagyis saját magamnak) megfeleljek.

Soha nem tudhatja az ember, hogy egy harc kilátástalan, csak ha már megvívta, vagy ha már tényleg mindent tud róla. A történelemből számos példát lehetne hozni, és azt hiszem az életből is könnyen tudnék választani. Minden küzdelemnek meg van az a jó tulajdonsága, hogy tapasztalatot, ismeretet lehet belőle szerezni. Persze néha vérzünk, sokszor fáj. De a fájdalom elmúlik, és sokkal jobban tudjuk értékelni később a jót.
Nagyon sok jót teszel, pozitívak a gondolataid és a cselekedeteid. Azon az úton jársz, amin kevesen járnak, s remélem sohasem fogsz erről letérni...

Sajna a fejlődésnek ára van, de csak így, ha teszünk érte valamit tudjuk értékelni megbecsülni, rövidke kis életünket, amin eleint gyorsan gázolunk át, majd ahogy idősödünk lassítunk, s megprobáljuk értékelni minden pillanatát !!
Üdv Helga