Igazi, fizikai éhséget érzek. Mintha nem lenne elég betű a könyvekben, egyszerre százat olvasnék, és azt akarom, hogy itt maradjon bennem mind, és megnézem az összes idegen szót, és azok magyarázatát, és a magyarázat eredetét, és mindent tudni akarok a névről, hogy mit tett, miről álmodott, mikor és mitől tört el, és mit érzett az utolsó pillanatban, és ki ült az ágya mellett, ő miről álmodott, és miről szólt a könyv, amit a csendben olvasott, miféle idegen szavak voltak benne, vérzett-e a keze utána... és itt állnak körben, de nem érdekel, amit mondanak egymásnak, elmenekülök befele... amit hallani szeretnék azt úgy sem mondják ki.