Csak ne felejtsem el: ha átadom önmagam, az energiám, ezt a hangos, kotnyeles, lebegő valakit, akivel bármiről lehet beszélni, sosem sértődik meg, és tud nevetni önmagán és a világon, akkor a többiek is előveszik a jobbik énjüket, kibújnak a páncéljukból, tiszta szemmel néznek rám, és a leghülyébb körtáncban is benne vannak. Én meg úgy feltöltődöm, hogy napokig csak vigyorogni tudok. Csak tudnám mit kezdjek ezzel a rengeteg energiával:)
Betenném ide a képüket, de nem lenne szép, alig ismernek MÉG, bárcsak lenne egy hatalmas családom, sok gyerekkel, naponta megtölteném kétszer a mosógépet, tele lenne a lakás a frissen sült pogácsa illatával... jaj de jó lesz:) Itt van a kép, már csak meg kell valósítani.