Ma időm is van (esik kint az eső), meg kedvem is lenne, gondoltam leírom azt, ami szombaton történt velem. Azért nem írtam eddig, mert sok volt, legalább három forrással, és biztos lenne egy óra mire megfogalmazom, annyim meg ritkán van egyben. Erre mi történik... anyagot keresek a rush-ról írandó dolgozatomhoz, és ezt találom:

http://tetro.freeblog.hu/categories/a_blog_maga/

Tök egyszerű, felsorolás, helyesírási hibák... gondolatömleny önmagáról, és végülis mi másról, egy kamasz lány hullámai... izgalmas.

Volt egy kedvenc blogom. A masnis lány írta, néha az volt a blogja címe, hogy őszibarack eladó. Már nem emlékszem a nickre, régebben sokat beszélgettem vele, mert nagyon érdekes volt. Fura képzettársítások, "a cipő szőke", eszméletlenül jó képek, teljes elmezavar a szavak szintjén (mást nem is láttam belőle), és nem jut eszembe a neve, most gondolkozhatok rajta... jaaaaaaaaj, a múltkor két hétig gondolkodtam azon a szón, hogy "retorikai"... aztán egyszer írta, hogy a masnis kislány felnőtt, és legközelebb már nem tudtam elolvasni, mert bezárta. Már két éve hiányzik. Persze vannak jók, de ez már más, máshogy érdeklődöm, nehezen akarok megismerni, megnőtt az ingerküszöb, és ha jobban megnézem, unom az egészet. Olyan dolgokat kívánok, amiknek semmi közük a szavakhoz, csendes üldögélést valakivel egy padon, hangos őrjöngést egy koncerten, kutyafuttatást, vagy bármit, ami egyszerűen csak más, mutat valamit. Le kéne feküdnöm egy pár napra a földre.  

(Eszembe jutott, églantine a neve, 2006 novemberében csetelt utoljára, és ez van az infójában:

hey thats my shoe
vész. vagyok. karmollak ha karmolsz.
ha lenne szívem, elajándékoznám.
arra gondoltam, beöltözök farsangra alisznak. vagy lolitának.)