Meggyűlöltem a szavakat miattad. Megtanultam a veszélyt, amit a különbség jelent. Mondasz nekem valamit, és számodra csak egy dolog, ami kijön a szádból. Vagy ami még rosszabb néha... ott, akkor, abban a pillanatban igaz, és érzelem is van mögötte. Csak hát beteg vagy, így ez az érzelem csak egy percig tart. Én nem vagyok sem beteg, sem gerinctelen, és nem veszlek semmibe, ha én mondok valamit, akkor az úgy van. A változáshoz bennem sok időre és komoly külső okora van szükség.
Szeretném hinni, hogy nem érted. Felmentenélek megint.
"olyan helyen voltam benned, ami nekem nagyon hiányzik
bármit megtettem volna, hogy visszamehessek
de te már nem akarsz engem oda beengedni"
