Úgy repültem, mint a madár,
Pedig szárnyam sincsen.
Virágot is hoztam neked,
Pedig kertem sincsen.
Szeretet az én szárnyam,
Szívem az én kertem,
Anyák napján köszöntelek
Édesanyám, lelkem.
Domek a lépcsőn ülve mondta el, kicsi kezével mutatta a szavakat: repül, virágot hoz, kis tenyere felfelé a kert, édesanyám lelkem ölelésre tárva.
________________________________________________________
- Boldog anyák napját.
- Ó köszönöm, nagyon szép ez a sárgarózsa-csokor.
- Anyu.
- Hm?
- Mit szólnál hozzá, ha megölelnélek?
- Hát gyere:)
.......
- Anyu.
- Hm?
- Elmondok neked valamit.
- Mondj.
- A keri temetésén tört el bennem végleg az, hogy megpróbáljak veled bármiféle szeretetkapcsolatot létesíteni.
- De hát az tizenöt éve volt.
- Igen. Nagyon sírtam, megpróbáltalak megölelni, de te ellöktél és elfordultál.
- Nem is voltam magamnál, oda se mentem a sírhoz, nem emlékszem erre.
- Én se mentem oda a sírhoz, de ez mindegy. Jobban fájt, amit te tettél, mint az egész temetés.
