(*-*)

Azt hiszem, az történt, hogy találkoztunk és ütköztünk. Összekoccantunk, mint két bolygó, hogy aztán kicsit megváltozott pályán mehessünk tovább. Nagyon komoly oka volt, én felébredtem tőled, de nagyon szomorú vagyok attól, hogy te viszont nem előre léptél tőlem, hanem hátra. Látod, hogy ki vagyok, vonzalak is, mint a lámpa azt a buta lepkét, de olyan kötelek fognak le téged, amiket nem tudsz - és ha jobban megnézzük - nem is akarsz feloldani. Olyan szomorúság van bennem ettől, amit egyetlen pillanatra sem tudok elfelejteni. Egyszerűen kinőttelek már, de igazából nem szeretnék csak így tovább menni, kirángatnálak a mocsaradból, de olyan nagy vagy és nehéz... és csak a kisujjadat nyújtod.