(*-*)

Uram, tégy engem békéd eszközévé.
Gyűlölködő szívbe szeretetet vessek;
Bűnösöknek bocsánatot,
Kétkedőknek adjak hitet;
Kesergőknek reményt nyújtsak;
Sötétségbe fényt vihessek;
Bánkódókat felvidítsak.

Ó, Mennyei Atyám, add, hogy fontosabbnak tartsam
Vigasztalni, semmint vigaszt keresni,
Megérteni mást, semmint megértést lesni,
Szeretni, semmint szeretetet kapni.
Mert csak ki ad, kap valójában;
Bocsánatot csak megbocsátó nyerhet;
Magunk számára meg kell halnunk,
Örök életre úgy ébredhetünk csak.

(Szeretném hozzátenni, hogy szerintem ezt nem lehet teljesen tudatosan tenni. Akiben nincs meg a kényszer vagy vágy arra, hogy ezt cselekedje, akit nem űz valaki bentről, annak mindez kötelesség. Nem lehet mindig kötelességet teljesíteni, csak emberek vagyunk, minden saját magunkon elkövetett kényszer megbukik, valahol felszínre kerül az, aki valójában vagyunk.)