"Ha felhagyunk a bújkálással egymás elől. És önmagunk elől. A leghamarabb úgy hagyhatunk fel a bújkálással, ha igazat mondunk. Mindenkinek. Mindig. Kezdjetek el igazat mondani! Itt és most, és soha ne hagyjátok abba. Kezdjétek azzal, hogy önmagatoknak mondtok igazat önmagatokról. Aztán mondjatok igazat önmagatoknak másokról. Aztán mondjatok igazat önmagatokról másoknak;--> másnak önmagáról, végül mondjatok igazat mindenkinek mindenről."
„A lélek érzelmekkel beszél hozzád. Hallgass az érzelmeidre. Kövesd az érzelmeidet. Tartsd becsben az érzelmeidet. Az érzelmeid jelentik az igazságodat. A gondolataid csak azok, amik: gondolatok. Elmeszülemények. Az elméd által gyártott álteremtmények. Az érzéseid azonban a lehető legvalóságosabbak. Az érzelem a lélek nyelve. És a lelked az igazságod.”
"Körülnézek. Sekélyesség, amit látok. Zombik jönnek, mennek. Vegetáló halottak, azt gondolják élnek. Csupán bábok. Játék-szerep(játék). A jelmezek színesek, kötelező az álarc. Nem is lenne ez baj, ha a látásom elveszne a felszínben, de nem. Gyomorforgató, amit látok. Szenny. Úgy terjed, mint valami járvány. Van, hogy nagyon elfáradok. Belefáradok az "emberekbe" is."
"Van egy bizonyos visszatérő pillanat az életemben, amikor azt érzem, túlnőttem mindenkin körülöttem. Néha még önmagamon is túlnövök...Valóság, vagy a felsőbbrendűség illúziója? Sajnos valóság. Indulnom kéne. De hová is?!"
