(*-*)

Na ezt újra, mert nincs is ennél fontosabb alaptörvény:

"Az erény gyakorlattal szerzett lelki alkat, amely által a helyes ész diktálta cselekvésmód mintegy második természetünkké válik. Az erényhez szorosan hozzátartozik az önnevelés folyamata, azzal a céllal, hogy egyre „vidámabb szívvel” és készségesebben tegyük a törvény és az ész szerinti cselekedeteket. A jóra való maradandó készség, a jóban való szilárdság az erény."

„Az erényre úgy teszünk szert, hogy előbb megfelelő tevékenységet fejtünk ki… ha az igazságos tetteket gyakoroljuk, akkor igazságossá leszünk, ha a mértékletes tetteket, akkor mértékletessé, ha a bátor tetteket, akkor bátorrá” 

"A jó ember a szilárd jellemű, önmagával azonos, tetteiben harmonikus ember." (Arisztotelész)

 Az erkölcsileg tökéletes ember, az arisztotelészi erényes ember, úgy alakította érzékiségét, hogy készségesen teszi a jót s érzelmei nem kevernek alantas indulatokat cselekedetébe. Ez a magyarázata, hogy csak az erényes ember lehet tökéletesen boldog, mert hajlik arra, amire az ész indítja.

 A kiteljesedett, jó ember adottságainak és képességeinek a belső rendje az igazságosság. Akkor jön létre, ha az emberi képességek mindegyike (értelmi lélekrész, érzelmi lélekrész, vágyódó lélekrész) kifejti sajátos működését. A bölcsességgé tisztult ész birtokba veszi az indulatokat, úgy, hogy az bátran legyőzze az ész követelményeivel szembeni ellenállást és mértékletesen irányítsa a vágyakat. (Platon)