(*-*)

Hazudtál, de nem érzek haragot. Csak a játék lett izgalmasabb tőle, na meg a sajnálatom és a kíváncsiságom nőtt... mi lehet pontosan a hazugságok mögött? Addig értem, hogy többnek akarsz látszani önmagadnál, és érdekes az ellentét az elvek és a szavak között. De ez nagyon…

Miért a jót emelem ki mindig? Miért van, hogy hiába látok minden rosszat, hiába dől el a mérleg egyértelműen, mégsem szűnik meg ez az érzés, akár csak egyetlen jó tulajdonság miatt? Néha még azt is melléteszem, ami biztosan nincs ott, feltételezem mögötte a pozitív…

Na akkor vágjunk bele. Kicsit megalkuvás, kicsit érdeklődés, némi segítenivágyás... hú, de izgalmas:) Pedig semmi más, csak egy új név a telefonomban.

Vasutassztrájk ide vagy oda, csak be kellett mennem a főiskolára indexügyben. Így aztán elbattyogtam a vonatállomásra, de nem volt kedvem egy órát várni, ezért tovább battyogtam, egészen a város határáig. Éppen eleredt az eső, amikor felemeltem a kezem, hogy stoppoljak. Elszoktam…

 - Pökhendinek tituláltál engem.- Istenadta jognak tekinteni a rablást, az szerintem pökhendiség.- Pontosan ezt kifogásolom én benned. Te vagy pökhendi, nem én.- Nem én vagyok az, aki ítélkezik, hanem te!- Te csak azért nem ítélkezel, mert elnéző vagy velük. Félresikerült…

 "belebetegedett a bánatba, a szellemvilágban bolyong""Egyszer egy asszony elment tüzifáért az erdőbe, ahol talált egy fagyott mérgeskígyót a hóban. Fogta, hazavitte, babusgatta, így visszahozta az életbe. Egy nap aztán a kígyó arcon harapta. A haldokló nő…