Néha felébredek hajnalban. Próbálok visszaaludni, de az én agyamban a gondolatok olyan sebességgel növekednek, hogy még nyugodt körülmények között is nagyon nehéz lecsendesíteni őket. Ezekben a félig éber, sötét pillanatokban pontosan látom a valóságot. Egészen világosan értem a kapcsolataim kuszaságát, az összefüggéseket, azt, hogy mi miért történt, sőt történni fog, tisztán látom azt, hogy miért érezheti egy ember a megalázottságot, hogy mit is jelent a büszkeség, a hiúság, és ezek hogyan befolyásolják az eseményeket. Próbálom ilyenkor elkapni a lehetőséget és megtudni, hogyan maradhatnék tiszta, hogyan becsülhetném magam újra annyira, amennyire 17 évesen tettem. Emberi tartás: szükséges rossz? Na és meddig egészséges? Az is lehet, hogy MINDENT meg kell tapasztalni ahhoz, hogy elérhessük azt, amiért ide jöttünk. Bölcsesség. Mekkora szó. Nem is tudom, hogy pontosan mit is jelent, persze meg tudnám fogalmazni, könnyen tehetek úgy, mintha tudnék dolgokat (hiszen mindenki ezt csinálja), de nem szeretek hazudni. Nem érzem szükségét annak, hogy látszatot és kirakatot csináljak magamból és az életemből. Nem szeretem az álszentséget, így inkább nem megyek bele átlátszó játékokba.

Tudod, kedvellek (igaz, szinte semennyire sem ismerlek), de savanyú érzés támadt a nyelőcsövemben a játékodtól. Azt hiszem, meg is bántottalak, mert nem mentem bele ebbe a férfi-nő-hergeljük egymást-jaj, de édes flörtölés ez így az első randi előtt-tolvajkulcs az erényövhöz-stbstb játszmába, ami a legtöbb esetben ugyanoda vezethet: a sehol sem létező erényöv levételéhez. Miért is élünk, igaz? ..................................."Bebújni az ágyba, ha valaki kéri, bebújni az ágyba, ha tetszik valaki..." De milyen szépen folytatódik: "Jelentem alássan, a helyzet változott, ahová nem mentem lettek a legszebb városok." Igen, ne haragudj, de így érzem, nekem ez kevés, hagyd, hogy megnőhessen, hogy legyen kedvem megtenni akkor, amikor már eléggé forrónak érzem, ha már megérintett annyira, hogy semmit sem találok nevetségesnek.---------- Persze értem, hogy miért teszed, és ezért csak mosolygok magamban, a szám íze miatt iszom egy pohár vizet, és átlépek ezen azért, hogy tovább kereshessem benned azt a valakit, akit bezárhatok örökre a szívem egyik szegletébe, a többi számomra kedves és érdekes ember közé.  

Aztán reggel lesz, és szerencsére az én agyam nem akarja a realitást, így aztán újra álmodozhatok, hihetek naivan, és szerethetek önfeledten, vakon.

UI: Anyám, miért kellett neked egy őrültbe beleszeretned és gyereket szülnöd? Két ilyen bonyolult embernek nem is lehetne egyszerű gyereke. Pedig milyen jó lenne néha csak úgy lenni, élvezni az életet, és befogni a pofáját ennek itt a fejemben, aki még aludni se hagy.