segítek neked kely. magadat, senki mást nem. ahhoz meg h szeresd magad el kéne fogadnod azt, aki vagy, és elfelejteni végre ezt a terézanya komplexust.
tudod te, h mit akarsz(nem most nem leszek profán, és nem írom le, h faszt).
ja, amúgy egy "modern" könyv sem írja azt, h egy gyerek bármikor bármit megtehet. amit féreértelmeztél az gondolom a pozitív megerősítésre vonatkozó passzus. ez azt jelenti, h a jót kell megerősíteni. és nem elnézően mosolyogni meg ölelgetni a kölköt ha rossz fát tesz a tűzre. az nem feltétlen, hanem majomszeretet.(ismét nem leszek profán és nem titulállak australopithecusnak).
na, a lényeg, h MINDEN emberi viselkedésforma csak addig él, létezik, amíg megerősítést kap. ezért van az is, h most írok ide a blogodba. ha a folyamatos hülyeségeddel nem erősítenél meg abban ahitemben, h te vagy a legidiótább ember aki valaha élt, nem lenne miről írnom. ilyen egyszerű ez.
emellett szánlak is, vagy sajnállak ha úgy jobban tetszik. tudod kely, írtam én már neked egyszer az önzetlen szeretetről, pont vmi szarral kapcsolatban amit ideröttyintettél a blogodba. és mi volt reakciód segítő szándékomra? lekorlátoltoztál, és csúnya szavakkal illettél mind engem, mind örökérvényű hozzászólásomat. és most megint segíteni próbálok neked, az elmúlt évek alatt már ki tudja hány ezredszerre. és tudod miért? nem, nem önzetlen szeretetből, más oka van. azért mert az erősebb, nagyobb tudású feladata segíteni a gyengébb, sötétben tévelygő lelket. de a gyengébbnek is van ám feladata, h hallgasson a bölcs útmutatásra. de te még erre sem vagy képes. csökönyösen ragaszkodsz tévhitedhez, amit a világon semmi és senki nem erősít meg.
írtam neked arról is, h a környezeted a tükör, az mutatja meg valóságosan h ki vagy, milyen vagy. nem az amit gondolsz magadról. ezt is kitörölted. látod kely, folyamatosan vágod el magad a felismeréstől, és a legszörnyűbb, h ezt tudatosan teszed. a kérdés az, h miért? egész életedben álomvilágban akarsz élni, vagy végre fogod magad, szembenézel a problémáiddal, és gondolkodó emberhez méltóan megoldod őket?
akárhogy is, én leveszem rólad a kezem, nem méltatom többet a blogod még elolvasásra sem.

Ha már ez az utolsó (amit valóban őszintén remélek), akkor válaszolok neked.
Először is: hogy van merszed azt hinni, hogy te mindent jól tudsz? Hogyan hiheted azt magadról, hogy a véleményed (mert nem hiszem, hogy valódi tudásod van pl gyermeknevelés ügyben) örökérvényű és biztosan az egyetlen jó megoldás?
Én alapvetően szkeptikus vagyok, és nem azért, mert nem hiszek magamban, hanem azért, mert a világ olyan sokrétű és változatos, egyáltalán nem biztos, hogy egy dologra az a megoldás, amit valaki állít. Én ezért szoktam úgy megoldani a problémáimat, hogy sok embertől kérek véleményt, aztán kiszűröm azt, ami számomra megfelelő. És a számomra megfelelő lehet, hogy ellenkezik minden ember véleményével. Gyermeknevelés-ügyben is van vagy tízféle irányzat, és én persze szeretném jól csinálni, hiszen nagyrészt tőlem függ, hogy milyen emberek lesznek a gyerekeim. Csakhogy az irányzatok megmutatni akarják az utat, de én vagyok annyira önfejű és lázadó (és igen, okos és makacs is), hogy kitaláljak egy 11. lehetőséget, amit én ugyan nem fogok hírdetni, de attól az még jobban illik az én életembe, mint a többi lehetőség. És a feladat ebben az esetben nem könnyű: megmutatni a gyereknek, hogy a viselkedése nem elfogadható, de közben mégis biztosítani a szeretetemről. Látod, te ebből csak az első részt tudod megadni (nekem biztosan), folyamatosan bírálsz, de ezt olyan stílusban teszed, hogy egyrészt nem hiszek a jóindulatodban, másrészt szörnyen önteltnek tartom azt, hogy te a te helyzetedben azt gondolod, hogy jogod van a másik embert bírálni. A segítség nem ezt jelenti... ez sima mocskolódás (na jó, ebben a hozzászólásban kivételesen nem érezhető annyira), ráadásul az iszonyatos tiszteletlenséggel, amit felém tanúsítasz, semmi mást nem érsz el, minthogy azt gondolom: hogy képzeli ez a hülye, hogy így viselkedik, és még azt is képzeli magáról, hogy jó ember és stbstb... tehát még csak nem is mérlegelem a mondanivalód, egyszerűen törlöm, mint ahogy a hozzászólásaidat is, és minden rólam alkotott véleményedet. Utálni ugyan nem tudlak, de egy dolog biztos számomra: nem akarok veled semmiféle kapcsolatot tartani, nem kérek hozzászólást, nem akarok veled találkozni, és beszélni sem szeretnék veled.
Azt mondod, hogy a környezetem a tükör, megmutatja, hogy milyen vagyok... hogy lehet az, hogy az életben engem mindenki szeret vagy legalábbis tisztel annyira, hogy elfogad ilyennek, amilyen vagyok? Igen, én nehéz ember vagyok, de nem is mondom senkinek, hogy én tudom jobban, hogy mit kellene tennie az életével, max tanácsot adok, de sosem képzeltem magam megmondóembernek. A cset... szánalomkupac, amiért még én is lenézem magam, de pontosan tudom, hogy mire és miért használom, viszont nem akarok csatlakozni az ott található "közösséghez", mert számomra nem ez jelenti az emberi kapcsolatokat. Kiválogatom a nekem való embereket és kész, nem fogok egy ostoba és cinikus szokásrend kedvéért megváltozni. Látod, én elfogadom magam ilyennek, te akarsz megváltoztatni a neked tetszőre:) Ahelyett, hogy elfogadnád, hogy nagyon mások vagyunk, és megengednéd nekem, hogy olyan legyek, amilyen akarok. Hiszen én nem bántalak téged.

miért nem értik meg az emberek ah minden relativ... ..na mindegy....