(*-*)

Gyereketnevelni tanulok, nem is gondoltam volna, hogy ebben a könyvben igazán értékes és egyszerű magyarázatot találok az emberi viselkedések megértéséhez. Sol és Judith Gordon: Amit a gyermeknek tudnia kell:

A gyerekek akkor értékelik önmagukat, ha az életükben lévő fontos emberek értékelik őket: ha tisztelettel fordulnak feléjük, tisztelik majd önmagukat és másokat is.

A gyerekeknek akkor van önbecsülésük, ha:

- jó érzéssel gondolnak önmagukra

- bíznak önmagukban és másokban

- senkit nem használnak ki

- jól kijönnek a családjukkal

- van humorérzékük, kedvesek

- kölcsönösen gazdagító kapcsolatokat létesítenek

- törődnek más emberek jólétével

Hmhmhmhm, ez nyilván nem csak a gyerekekre igaz...

Az altruizmus alapvető érzése olyan emberekben működik, akik elég biztonságban érzik magukat ahhoz, hogy segítséget, odafigyelést és tiszteletet nyújtsanak másoknak. "A fejlett ember azt szeretné, hogy mások tökéletesítését elősegítse; ez a legfontosabb segítség, amit adhat nekik." Az altruizmus az egyik legjobb módszer arra, hogy az emberek megbírkózzanak a stresszel, s csökkentsék a stressz szintjét mindennapi életükben. Az önbecsülés tehát nem csak arról szól, hogy elégedettek vagyunk önmagunkkal.

Az önbecsülés az érzékeny morális döntéshozás mérföldköve. Biztosítja, hogy az emberek ne torzítsák az erkölcsi irányelveket azért, hogy saját igényeik kielégüljenek.

Az őszinte önelfogadás alapvetően fontos az alázat szempontjából. Az igazi alázat nem az önmegvetés, hanem az isteni elfogadás megtapasztalásán alapuló realisztikus önértékelés. Önmagunk olyan biztonsága, amely nem kíván kényszeresen narcisztikus támogatást, és állandó megerősítést másoktól. Ezzel szemben az önelutasítás gyakran önmagunk kompetenciájának és erényeinek félreismeréséből táplálkozik, s azt az igényt rejti, hogy egyetemesen csodáljanak és szeressenek minket. Az ilyen illúziók azonban csak az arrogancia  és az önutálat, a tettetés és a düh furcsa keverékét rejtik.