Késő... lassan utazom, nem várnak
Késő, ez a lebegés elfáradt,
Késő, lusta, idegen tájon, múltam kapuját zárom, az a hang, az az álom....
Soha többé ne hagyjon el, de
Késő, minden hangszeren eljátszhatsz,
Késő, minden hamisat megbánhatsz,
Késő, szótlan csorog a könnyed, éjjel hazudni könnyebb, mégsem akarom többet...
Úgy se érzek mást csak, hogy régen
Késő, az a nevetés nem csábít,
Késő, az az ölelés nem számít,
Késő, még a szemedbe néznék, zöld és hideg a mélység, lehetsz maga a szépség...
Had ne mondjam el azt, hogy mit hiszek.
Késő... visszamenni, visszamenni,
Késő... jól szeretni, jól szeretni,
Késő... egymást többé nem sebezni,
Késő már
Késő... újra hinni, újra hinni,
Késő... elfeledni, elfeledni,
Késő... sejtjeinkben megfogant és fáj ezer apró halál.
Késő, hogy ha valamit nem mondtál,
Késő, hogy ha valaki más voltál,
Késő, már a hidak is égnek, vissza minek is nézzek, hagyjuk had érjen véget...
Had ne mondjam el azt, hogy mit hiszek.
Késő, régi menedék nem rejt el,
Késő, régi hangulat nem tart fel,
Késő, bárhogy hangolod újra, néhány mozdulat múlva máris szakad a húrja...
Úgyse számít már az, hogy mit hiszek...
Ahol már nem takar a sűrű festék,
Ahol a köpenyünk az ezüst nyár,
Ahol már nem hatnak a kétes eszmék,
Ahol a fenyegetés nem talál,
Ahol már nem evezek senki ellen,
Ahol a viharokat élvezem,
Ahol a cinkosom a szó, a szellem
Ahol a varázslatot elhiszem...
A szerelem befogad minket, jeltelen kapujába megtisztulva állj,
Ahova te vezetsz hozzám bújva, ott remélek áldást... talán
Ahol a szerelem vár.
Ahol a szavadat értem,
Ahol a lázad az arcomon érzem,
Ahol a többi csak álom,
Ahol a hajadat bomlani látom,
Vár és befogad minket,
Ott a szerelem oltalmaz minket...
