tenni úgysem tudok semmit
nem bírom tovább nézni, ahogy tönkremegy, inkább ne is tudjam mi történik
(Szeretném hinni, hogy van olyan nő, aki meghozza majd azt az áldozatot, ami szükséges ahhoz, hogy ő megváltozhasson. De azt hiszem, hogy ő inkább olyat keres, akit irányítani tud, aki csak dísz és rabszolga az oldalán. Ennek a kilátásai egy mocsárhoz hasonlítanak, együtt süllyednek el, ha lesz olyan, aki hagyja magát. Egy okosabb, határozottabb nő pedig inkább kilép, amikor már muszáj a saját érdekében, hiszen nem lehet teljesen önzetlen, ezt nem is viselné el egy párkapcsolat. Sosem fogom megtudni, hogy áldás vagy inkább átok az, hogy ilyen messze lakom. De valószínűleg úgyis késő már, elmúlt az az idő, amikor esély lett volna a változtatásra. Felesleges gondolatok... teljesen mindegy belegondolni, hogy mi lett volna, ha, vagy mit kellett volna másképp csinálni. Én biztosan nem követem el még egyszer ugyanezt a hibát, de ő vajon tanult-e bármit is ebből az egészből? Kiderül majd egy pár év múlva.)
