(*-*)

Sandler úgy értelmezi a bűntudatot, mint a szorongás egy fajtáját. Megközelítése szerint ennek hátterében az húzódik meg, hogy a szülő túl magas igényeket támaszt gyermekével szemben, aki ezzel azonosul, és így rendszeresen önmaga hiányosságait, saját elvárásaival szembeni alkalmatlanságát éli meg.
Minél jobban megközelíti – akár a gyermek, akár a felnőtt – azt az eseményt, amit a felettes énje eléje szab, annál jobban tudja magát becsülni és szeretni. Ha igen nagy a távolság a felettes énje követelése és a valóságos viselkedés között, akkor lenézi magát, tele van lelkiismeret-furdalással, bűntudattal. Egy-egy cselekedet, ami nagyon is ellenkezik a felettes én parancsával – például egy ösztönkielégítés, amely tiltás alatt van – nagy szorongással tölti el az egyént, sokkal nagyobbal, mintha valódi büntetéstől kellene félnie. A bűntudatos félelmet magába zárja, ami növeli a gyermek magányosságát. A felettes én szigorúságát mindig a szülők szigorúsága határozza meg.
….
Freud megállapítása szerint minden öngyilkosság során megölünk valakit, minden öngyilkosság egyben gyilkosság is. Megöljük magunkban azt a személyt (természetesen szimbolikusan), akivel azonosítottuk magunkat, de akinek a szeretetét elvesztettük.
Ha elfogadjuk az alaptételt, hogy az öli meg magát, aki más halálát kívánta, logikus a következtetés, hogy csak az öli meg magát, akit más a halálba kívánt. Minden öngyilkost az apa vagy anya, vagy mindkettő imágója cserbenhagyta. Az öngyilkos egy olyan ítéletet hajt végre, amit más mondott ki felette, az, akinek minden körülmények között fel kéne menteni.
….
A narcisztikus személyiségek - önmagukat azért túlzottan szerető emberek, mert más (leginkább az anyjuk) nem szerette őket megfelelően – fő jellemzői: Önelégültség, extrém énközpontúság, valamint a mások iránti empátia és érdeklődés feltűnő hiánya, annak dacára, hogy ők maguk mennyire igénylik a többi ember csodálatát és elismerését. Irigység mások felé. Saját érzelmeik differenciálatlansága. Gyors fellángolás, majd gyors visszaesés. Gyász, veszteség átélésének képtelensége. Tárgyvesztéskor a bosszú és a düh van előtérben. Kisebbrendűségi érzésekkel küzd, amit nagyzásos, mindenhatósági fantáziákkal kompenzál.
Jellemző az intenzív, primitív orális agresszió. A borderline betegekkel szemben nekik van esélyük arra, hogy egy bizonyos területen aktívan, megbízhatóan dolgozzanak, és ezzel kielégítsék nagyzásos ambícióikat és elnyerjék mások csodálatát.
Az ilyen betegek szülei gyakran hidegek, rejtett, de fokozott agresszióval. A felszínen a család jól funkcionálónak tűnik, azonban bizonyos érzéketlenségek, közöny, ki nem mondott gyűlölködő agresszió jellemzi őket. Amikor a gyermekben komoly mértékű orális frusztráció , megbántottság, agresszió lép fel, egy ilyen közegben máris arra kényszerül, hogy elhárítást építsen ki az extrém mértékű irigység és gyűlölet érzése ellen.
….
A legtöbb depresszív személy szétrombolt családból származik, vagy soha nem volt elfogadva és szeretve. Hiányzik belőlük az ősbizalom, az önbizalom, és főként a bizalom. A szeretetért harcolni kell. Az elismerésért szembe kell szállni azzal a személlyel, aki nem adja a szeretetet és az elfogadást. A narcisztikus düh vagy harcra, vagy menekülésre ad alkalmat. Ezt a dühöt később a gyermek a depresszív élménymódban ismét aktualizálja, különösen a partnerkonfliktussal és a szociális deprivációval összefüggésben. Sokan éltek át olyan szülői agressziót, amely közvetlenül ellenük irányult. Ezen az úton tanulja meg az érintett személy, hogy bosszús érzelmeit utálja, jóllehet egyidejűleg saját maga elnyomott agresszív késztetéseit felerősíti. A narcisztikus én zavara megnövekedett sérülékenységgel jár együtt. Az érintett személy két ellentétes érzésterület között ingadozik: egyrészt az üresség, tehetetlenség és a narcisztikus mindenhatóság, másrészt az idealizált személlyel való identifikáció fantáziái között. Az éretlen, szigorú felettes én befolyása alatt túlértékelt eszmék keletkeznek, amelyek segítségével az egyén az életét szervezni igyekszik. Ez sohasem sikerül elfogadhatóan, súlyos bűntudata támad. Ennek feloldására képtelen, ez pedig affektív beszűküléshez vezet.