Csak én ülök ébren, féligszítt cigarettát érzek a számban a csókod íze helyett és nem jön az álom, az enyhetadó, mert nem tudok én meghalni se, élni se nélküled immár.
Berlin, 2008. 04. 05. 7. 55 :))
Jó érzés tudni, hogy az egyik legnagyobb hibát én követtem el. Ha akkor másképp döntök, most talán minden máshogy alakul. Ez is egy lecke:) Pont az ellenkezője. Kit szabad és kit érdemes szeretni, hogyan kell kimutatni, mit kell figyelni egy emberben, mit szabad és mit kell megbocsátani, mennyire kell egyenes gerincűnek lenni... és kivel szemben. Vannak emberek, akiket sajnálatból, egy anya elfogadó érzéseivel szeretek, és vannak, akiket önmagukért. Kérlek bocsáss meg a hibákért, hogy későn vettelek észre, és légy boldog.
De legalább már tudom, hogy kit szeretnék:) Csakis olyat, mint te.
