"Sok út van, amit követhetünk az életünk alatt, de a nagy többség azt választja, hogy követi a csordát a széles és könnyen járható, kikövezett úton, ami csak spirituális középszerűséghez és stagnáláshoz vezet. Az út végén nem hagynak nyomot a létezésük mögött, és egyszerűen feledésbe merülnek. Mint a marhák, követik az előttük álló egyedet, kevés fogalommal arról, hogy mit is csinálnak, és egyenesen besétálnak a semmiségbe. Azért választják ezt az utat, mert ez ajánlja számukra a legkevesebb ellenállást és a legkényelmesebb életet " ( Varg Vikernes)
"Szó szerint térdelnek életük romjain, amint a remény és minden feladásának senkiföldje között állnak, és tűnődnek, lehajoljanak-e a romokhoz, mit kezdjenek magukkal és a fogyó idővel. "
( Chuck Palahniuk)
"Az a tipikus ember, aki kevésbé élvezője, irányítója az életének, mint inkább elszenvedője".
"Majd gyermekeink egy szép napon azt fogják hinni, hogy szüleik békés, rendezett, nyugodt életet éltek. Minden reggel felkeltek, és büszkén elindultak az élet járdáján. Fogalmuk se lesz róla, hogy milyen képtelenül vad, őrült és szívtelen volt valójában az életünk, az éjszakánk, a poklunk, és az egész értelmetlen, lidérces út. Belül üres, se kezdete, se vége, szánalmas tudatlanság az egész."
( Jack Kerouac)
"A tudósok szerint az ókori görögök úgy tartották, a gondolatok nem tőlük származnak. Amikor eszükbe jutott valami, egy istentől vagy istennőtől kaptak sugallatot. Apolló azt mondta nekik, hogy legyenek bátrak. Athéné azt, hogy legyenek szerelmesek. Manapság az emberek chips-reklámok üzenetét hallják, és rohannak vásárolni. "
( Chuck Palahniuk)
"Lepd meg magad egy vacsorával. Fesd be a hajad. Egy perccel se leszel fiatalabb."
( Chuck Palahniuk)
" A legtöbb ember azt hiszi, normális, csak azért, mert mind egyformák."
"Képzeld el az embereket, akik a máért élnek.
Képzeld el, hogy nincsenek országok, nincs miért élni, vagy meghalni.
Képzeld el az embereket, amint megosztják az egész világot.
Mondhatod, hogy álmodozó vagyok, de nem én vagyok az egyetlen.
Remélem, egy nap csatlakozol hozzánk, és a világ egységes lesz." ( John Lennon)
"A legerősebb és legbölcsebb férfiak állnak itt, mellettem. Sok nagy lehetőség, ami pocsékba megy.
Az egész elkúrt nemzedék benzint csapol, kaját tálal, vagy nyakkendős rabszolgának állt.
Reklámok parancsára kocsikra gyűjtünk, melózunk, hogy legyen pénzünk a sok felesleges cuccra.
A történelem zabigyerekei vagyunk.
Nincs se célünk, se helyünk. Nincs világháborúnk, se válságunk.
A mi háborúnk szellemi háború, a mi válságunk az életünk.
A TV elhitette velünk, hogy egy szép napon milliomosok, filmcsillagok és rocksztárok leszünk. Pedig nem leszünk.
Erre hamarosan rájövünk, és nagyon-nagyon berágunk."
(Chuck Palahniuk)
"Fogyasztók vagyunk. Nekünk az a lényeg, hogy meglegyen a fotel, a TV, az 500 csatorna, amik közül válogathatunk. Világháború, éhezés?
Ez minket nem érdekel. Viagra, hajnövesztők -ezek kellenek"
( Chuck Palahniuk)
Kora reggel volt, az utcák tiszták, üresek, a pályaudvarra mentem. Ahogy a toronyórát órámmal összehasonlítottam, láttam, hogy sokkal késõbb van, mint hittem, sietnem kell, e felfedezésemtõl megrémültem, elbizonytalanodtam utamban, nem ismertem még jól a várost, szerencsére akadt a közelben egy rendõr, odasiettem hozzá, és lélekszakadva kérdeztem tõle az utat. Mosolygott, s azt kérdezte:
- Tõlem akarod megtudni az utat?
- Igen – mondtam –, mert magam nem találom.
- Add föl, add föl! – mondta, és nagy lendülettel elfordult, mint aki nem akarja, hogy nevetni lássák.
egy jó csetes infó
2008.05.05. 20:51 kathleenkelly (törölt)
2 komment
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
https://kathleenkelly.blog.hu/api/trackback/id/tr58455568
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.
thug life 2008.05.06. 03:17:26
"Boldogok a lelki szegények" - ahogy jézus haver mondta.
ezek mind tök szép gondolatok meg életelvek, csak szart sem érnek. ezek szerint élni nem kifizetődő.
az sem igaz h van mikulás, meg az sem h jótett helyébe jót várj. jótett helyébe bazd szájba a kurvaanyád, h finomlegyek és költői:D
a mai világ nem így működik(azt nemtom működött e így valaha is), kb gyilkos öszönök kellenek vagy marad a magány és az apátia, vagy a kognitív disszonancia:D
ezek mind üres dolgok, ugyanúgy mint alkalmazkodni és érvényesülni a mai kor szellemében, meglehet minden, mint egy strigula, de az üresség ugyanúgy jelen van.
persze nem mindenki ilyen. van a szerencsétlen, aki ragaszkodik elveihez(mint pl te), és megmagyarázza magának, h pl az ég sosem kék volt, hanem zöld. és tovább szerencsétlenkedik.
vagy van a másik típus, aki valóban igazi értékek birtokosa, eszerint él. namost a jóság sosem azt jelentette, h mosolyogva kell eltűrni a pofont. az csak gyávaság és tehetetlenség.
igenis szükség van a dorgálásra, mert aki csak mosolyogva szemléli azt aki rossz fát tett a tűzre, ugyanolyan bűnös, mint maga a tévelygő. pl ha vki egyszer megégeti magát mert tűzbe nyújtotta a kezét, valószínű még egyszer nem fogja. csak akkor ha idióta, vagy mazochista:D
egyébként is a legtöbb ember jódolgában vagy unalmában gerjeszt magának problémákat, vagy csak egyszerűen kell vmi ok vagy ürügy amire rá lehet fognia önnön szerencsétlen mivoltát.
szerintem kétféle ember van, legyen A és B a nevük. az A csinálja magának a szart, és nyilván másoknak is akik kapcsolatba kerülnek vele, B pedig igyekszik megoldani a dolgait, mert ugye gondjai mindenkinek vannak. na az élet kb abból áll, h ez a két típus keveredik tetszőleges kombinációkban. nincs ebben semmi fennköltség, vagy magasb eszme. az emberek alapvetően gyarlók, öszöneik rabjai, tehetetlenségük, gyávaságuk és félelmeik korlátaik közé szorult állatok, amik vadul rázzák láncaik:D
aki meg ezeken túllépet mehet remetének(tudatosan homokba dugni a fejét), vagy csaphatja magát ilyen olyan drogokkal ugyanaz okból mint a remete. és itt hatalmas különbség van abban h vki gyengeségből igyekszik szétcsapni magát, vagy mert felismerte ami van, olyannak látja a világot amilyen, és tudja h esélytelen változtatni rajta.
ismét egy klasszikust idéznék"én köpök rátok":)
piszkos fred mondta nemtom mék regényben.
és itt egy link is, mivel tudom h nem tudsz angolul:D
youtube.com/watch?v=HUyilYZ6cTA
ezek mind tök szép gondolatok meg életelvek, csak szart sem érnek. ezek szerint élni nem kifizetődő.
az sem igaz h van mikulás, meg az sem h jótett helyébe jót várj. jótett helyébe bazd szájba a kurvaanyád, h finomlegyek és költői:D
a mai világ nem így működik(azt nemtom működött e így valaha is), kb gyilkos öszönök kellenek vagy marad a magány és az apátia, vagy a kognitív disszonancia:D
ezek mind üres dolgok, ugyanúgy mint alkalmazkodni és érvényesülni a mai kor szellemében, meglehet minden, mint egy strigula, de az üresség ugyanúgy jelen van.
persze nem mindenki ilyen. van a szerencsétlen, aki ragaszkodik elveihez(mint pl te), és megmagyarázza magának, h pl az ég sosem kék volt, hanem zöld. és tovább szerencsétlenkedik.
vagy van a másik típus, aki valóban igazi értékek birtokosa, eszerint él. namost a jóság sosem azt jelentette, h mosolyogva kell eltűrni a pofont. az csak gyávaság és tehetetlenség.
igenis szükség van a dorgálásra, mert aki csak mosolyogva szemléli azt aki rossz fát tett a tűzre, ugyanolyan bűnös, mint maga a tévelygő. pl ha vki egyszer megégeti magát mert tűzbe nyújtotta a kezét, valószínű még egyszer nem fogja. csak akkor ha idióta, vagy mazochista:D
egyébként is a legtöbb ember jódolgában vagy unalmában gerjeszt magának problémákat, vagy csak egyszerűen kell vmi ok vagy ürügy amire rá lehet fognia önnön szerencsétlen mivoltát.
szerintem kétféle ember van, legyen A és B a nevük. az A csinálja magának a szart, és nyilván másoknak is akik kapcsolatba kerülnek vele, B pedig igyekszik megoldani a dolgait, mert ugye gondjai mindenkinek vannak. na az élet kb abból áll, h ez a két típus keveredik tetszőleges kombinációkban. nincs ebben semmi fennköltség, vagy magasb eszme. az emberek alapvetően gyarlók, öszöneik rabjai, tehetetlenségük, gyávaságuk és félelmeik korlátaik közé szorult állatok, amik vadul rázzák láncaik:D
aki meg ezeken túllépet mehet remetének(tudatosan homokba dugni a fejét), vagy csaphatja magát ilyen olyan drogokkal ugyanaz okból mint a remete. és itt hatalmas különbség van abban h vki gyengeségből igyekszik szétcsapni magát, vagy mert felismerte ami van, olyannak látja a világot amilyen, és tudja h esélytelen változtatni rajta.
ismét egy klasszikust idéznék"én köpök rátok":)
piszkos fred mondta nemtom mék regényben.
és itt egy link is, mivel tudom h nem tudsz angolul:D
youtube.com/watch?v=HUyilYZ6cTA
Kathleen 2008.05.06. 10:11:19
Mikor ilyeneket írsz nekem, mindig arra gondolok: ó, bárcsak tudnék ezzel az emberrel értelmesen beszélni, tele van jó gondolatokkal, még ha sokban nem is egyeznek az enyémekkel. De aztán a következő mondatodban vagy kinevetsz vagy belémrúgsz egy hatalmasat, így nem lehet kommunikálni. És igen, vagyok annyira hülye, hogy újra és újra szóba állok veled, adok még egy lehetőséget, talán abban bízva, hogy egyszer kinyitja a szemét benned az, akit olyan nagyon mélyre eldugtál.
Az alapvető különbség közted és köztem az, hogy én nem hiszem, hogy a világ abból áll, amit látunk. Ha csak a cselekedeteknek hinnék, ha sosem nézném meg, hogy ezt miért tette az a másik, akkor én is ott tartanék, ahol te kb. Azt mondod realizmus... én meg azt mondom, hogy szeretni érdemes, akkor is, ha totálisan ellentmond annak, amit ez a világ (vagyis a nagy része) hirdet. Lehet, hogy csak unalmadban írogatsz nekem... de én inkább szeretek abban hinni, hogy többről van szó, és tudom, hogy most még nem érted, de talán eljön majd az idő a te életedben is, amikor rájössz, hogy miért is vagy ennyire boldogtalan. Talán majd akkor, ha találkozol valakivel, aki elfogad téged ilyennek, szeretni fog úgy, ahogy még soha senki, és akkor meglátod, hogy ennél nincs nagyobb erő. És ide tartozik az a másik erő is, ami éppen az, hogy vissza nem ütni nem tehetetlenség vagy gyávaság, igazi erő kell hozzá. Persze vannak emberek, akikkel nem érdemes így bánni, de nem szabad az alapján viselkedni, ahogy a másik bánik velünk, hiszen ezzel veszítjük el önmagunkat. Arról nem is beszélve, hogy nem a példakép hibája, ha valaki nem veszi észre.
Összességében süt a hozzászólásodból a megkeseredettség és beletörődés... ami tulképpen érthető, csakhogy én nem vagyok hajlandó elfogadni, hogy nincs kiút. Vagy ha majd tényleg azt gondolom, hogy nincs, akkor mondjam ezt az után, hogy valóban kipróbáltam az összes lehetőséget (de nem hiszem, hogy ez lesz a végkövetkeztetés:). És még egy dolog biztos: én nem köpök másokra, egyszerűen azért, mert annak nincs semmi értelme, nem visz előrébb, és mindig utáltam egy helyben toporogni vagy ellenállni a lelki fejlődésnek.
Az alapvető különbség közted és köztem az, hogy én nem hiszem, hogy a világ abból áll, amit látunk. Ha csak a cselekedeteknek hinnék, ha sosem nézném meg, hogy ezt miért tette az a másik, akkor én is ott tartanék, ahol te kb. Azt mondod realizmus... én meg azt mondom, hogy szeretni érdemes, akkor is, ha totálisan ellentmond annak, amit ez a világ (vagyis a nagy része) hirdet. Lehet, hogy csak unalmadban írogatsz nekem... de én inkább szeretek abban hinni, hogy többről van szó, és tudom, hogy most még nem érted, de talán eljön majd az idő a te életedben is, amikor rájössz, hogy miért is vagy ennyire boldogtalan. Talán majd akkor, ha találkozol valakivel, aki elfogad téged ilyennek, szeretni fog úgy, ahogy még soha senki, és akkor meglátod, hogy ennél nincs nagyobb erő. És ide tartozik az a másik erő is, ami éppen az, hogy vissza nem ütni nem tehetetlenség vagy gyávaság, igazi erő kell hozzá. Persze vannak emberek, akikkel nem érdemes így bánni, de nem szabad az alapján viselkedni, ahogy a másik bánik velünk, hiszen ezzel veszítjük el önmagunkat. Arról nem is beszélve, hogy nem a példakép hibája, ha valaki nem veszi észre.
Összességében süt a hozzászólásodból a megkeseredettség és beletörődés... ami tulképpen érthető, csakhogy én nem vagyok hajlandó elfogadni, hogy nincs kiút. Vagy ha majd tényleg azt gondolom, hogy nincs, akkor mondjam ezt az után, hogy valóban kipróbáltam az összes lehetőséget (de nem hiszem, hogy ez lesz a végkövetkeztetés:). És még egy dolog biztos: én nem köpök másokra, egyszerűen azért, mert annak nincs semmi értelme, nem visz előrébb, és mindig utáltam egy helyben toporogni vagy ellenállni a lelki fejlődésnek.
