(*-*)

Úgyis meg akartam ismerni több vallást... mondjuk azt hittem, hogy még nincs itt az ideje, de hát fene tudja, majd meglátjuk. Olvasgatom az egyik blogját:

"Aki egy vallást ismer, nem ismer egyet sem."
A könyörületesség, a tisztelet, a szeretet, a tudás minden vallásban lényegi tényező.
Cselekedd a jót, ha nem tudod cselekedni, ne árts!

(Csak tudnám, hogy bennem honnan vannak ezek a dolgok, soha senki egy szót se beszélt nekem ezekről, mégis ugyanígy gondolom. Se egy könyv, se egy pap vagy más vallásos tanító...)

Mindenki ki lesz használva, vagy ki van használva testileg és érzelmileg, amig nincs tisztában saját magával.
Hogyan tudhatná bárki is a saját érdekeit megfogalmazni és érvényesíteni, amig nem tisztázta le a legalapvetöbb kérdést az életében: Ki vagyok én? Mi az élet? Mi az én szerepem ebben? Mi a célom?
Amig ez nem tiszta saját maga elött sem az embernek, mindig, de mindig ki van téve annak a veszélynek: kihasználják.
Amig az ember belső erkölcsi védőbástyái nem szilárdak, hogyan tudná magát megvédeni a kihasználás vámszedőitöl?
Mindenki bánkódik, hogy megint kihasználták, megint becsapták, megint csalódott.
Pedig a hiba nem a világban s nem másban van, hanem magában az emberben.
A szív ajtajára olyan zárat kell feltenni, amit csak az tud kinyitni, akit mi magunk a szív legmélyebb világából kivánunk.
Ha van önismeret, van önértékelés és őszinte vágy, akkor az ember környezetéből úgy menekülnek el a szélhámosok, mint vadászok elől a vadak.
Szerelj a szíved ajtajára olyan zárat, ami értékes, s ne hagyd nyitva, hogy elrabolja bárki.
Ne hagyd magad becsapni a szép szavak, hízelgő mosolyok tömegétöl, mert ezek csak egyet akarnak: kihasználni, kiélvezni a tested és lelked, s ha már nem megfelelő, akkor kidobnak, mint egy használt ruhát.

És a legjobb:

a szó: lelkiismeret - lelki ismeret?