HTML

(*-*)

az enyémeknek

Friss topikok

  • Mrudi: Sziasztok! Engem Brad Blanton: Radikális őszinteség könyve miatt hozott a Google kereső ehhez a bl... (2010.10.15. 14:25) Brad Blanton: Radikális őszinteség
  • SZso: Ez csak egy részlet a könyvből, ezért nem is jó, ennél sokkal mélyebb jelentése van a szónak, amih... (2010.07.29. 11:22) lítost
  • Ede: amen (2008.06.17. 04:42) csak egy dolog állandó: a változás
  • Kathleen: Kár, hogy totál másra gondoltam:) (2008.06.12. 21:13) *-*
  • kathleenkelly (törölt): Hát ezek itt nem érvek, így nem tudok beszélgetni. Neked a dolgok egyfélék és fekete-fehérek? Gond... (2008.06.11. 11:48) sosem titok az, amit egynél több ember tud

memória

2008.05.15. 13:51 kathleenkelly (törölt)

Egyszer már belegondoltam ebbe a dologba, nézzük most részletesebben. Elképesztően rossz a memóriám. Tisztában vagyok vele, hogy majdnem feleslegesen olvasok könyveket például, mert nagyon kevés dolog marad meg belőlük. Egy pár hét múlva nem fogom tudni a címeket, az írókat, a neveket, néha még a történetet is elfelejtem, bár ez annak is a bizonyítéka, hogy nem fogott meg igazán a regény. Ha meg szakirodalom...

Nem maradnak meg a mondatok, gondolatok, összefüggések külön-külön, úgy, ahogy le vannak írva. Nem tudnék rájuk hivatkozni (vagy legalábbis nem irányítottan, egy beszélgetés alatt majdnem biztos, hogy nem tudnám megnevezni a gondolat forrását). De mégis tökéletesen bennem maradnak, beolvadnak abba a katyvaszba, ami amúgy is bennem van. Ez a keverék nagyjából állandó, az olvasmányaim vagy támogatják ezt az állandóságot, vagy megpróbálják összezavarni, ezzel is segítve a folyamatot, hogy egyre tisztábban láthassam a saját következtetéseimet. Mintha ez a sokminden nem szavak és leírt gondolatok összessége lenne, hanem csak érzések és következtetések, amik ezekből a szavakból fakadtak.

Azt mondják a memória fejleszthető és biztos, hogy javulna, ha elkezdenék gyakorolni, de nem látom értelmét annak, hogy ilyen erőszakot tegyek magamon. A 140-es:) (ami amúgy csak 125 és 132 között mozog teszttől függően) IQ-m bizonyára sokmindennel megbírkózna, de kérdezem én: minek? Boldogabb leszek attól, ha több dologra fogok emlékezni? Ráadásul utálok tanulni - legalábbis olyat, ami nem érdekel, vagy nem visz közelebb az éppen aktuális célomhoz, vagy kötelező és le kell ülni hozzá - ezért azt gondolom, hogy tegye meg az, akinek ez fontos. Azt hiszem, hogy én már nem leszek sem egyetemi professzor, sem államfő (persze csak azért, mert nem akarok:)), nevelőszülőként pedig nem lesz szükségem arra a tudásra, hogy mikor halt meg Nietzsche vagy mikor volt a segesvári csata. Szerintem a történelem úgyse jó semmire, hiszen az emberiség nem tanul a már elkövetett hibáiból, akkor meg minek foglalkoznánk a múlt kérdéseivel. Hogy ezek az alapműveltség részei? Lehet:) Na de érdekel engem, hogy mit gondol a tudásomról egy olyan társadalom, aminek csak nagyon kis részben vagyok tagja? Talán majd egyszer érdekelni fog, hogy megtanuljam azt, mit teljesen kihagytam az iskolákban, ahova jártam. Áldott történelemórák, ahol a pad alatt szerelmesregényt olvastam...

Azt hiszem, hogy asszonynak, anyának, érzésnek, és nem irányító értelemnek jöttem a világra.

4 komment

A bejegyzés trackback címe:

https://kathleenkelly.blog.hu/api/trackback/id/tr47470758

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

violeta 2008.05.15. 21:39:27

aza baj hogy nekem a memóriám mint olyan, nem létezik. ez egy szörnyű fogyatékosság:) olyan mintha egyszercsak (kb 17 évesen) megtelt volna a fejem, és nem megy bele semmi új, csak nagyon válogatott témakörökben (pl zenetörténetből nagyon jó vagyok). elolvastam rengeteg könyvet, és csak reménykedni tudok abban hogy valami legalább beleépült a fejembe. bár lehet hogy ez szimplán lustaság:)

Kathleen 2008.05.15. 22:23:14

A rossz memória a legtöbb esetben áldás, az emberi kapcsolatokban mindenképp. Tudod, van az a mondás, hogy a rossz memória a hosszú házasság titka, és tényleg:)
Viszont, ha van olyan tantárgy, ami megragad, akkor legalább tudod, hogy mivel kell foglalkoznod, ez nagy szerencse. Egy csomó ember sosem találja meg azt a dolgot, ami a hivatása lehet, ők csak végigdolgozzák az életüket. A lustaság különben szerintem nem létezik önmagában. Lefogadom, hogy nem vagy lusta azokhoz a dolgokhoz, amik valóban érdekelnek vagy fontosak a számodra.

violeta 2008.05.17. 17:23:09

igen, ha tudnék zongorázni és a zenei hallásom sokkal jobb volna, lehetnék zenetanár. meg ha nem akarnám az első érdektelen meg flegma kölyökkel felmosni a folyosót

Kathleen 2008.05.18. 10:44:22

:))) Majd elmúlik ez a kényszer talán:))
Viszont zenetörténetről írtál, ahhoz se zongorázni nem kell tudni, se jó hallással nem kell rendelkezni. Nem akarok akadékoskodni és persze ez a te dolgod, de én a helyedben olyan dologgal próbálnék kezdeni valamit, ami könnyen megragad a fejemben. Hiszen az érdekel:)
süti beállítások módosítása