Egyszer már belegondoltam ebbe a dologba, nézzük most részletesebben. Elképesztően rossz a memóriám. Tisztában vagyok vele, hogy majdnem feleslegesen olvasok könyveket például, mert nagyon kevés dolog marad meg belőlük. Egy pár hét múlva nem fogom tudni a címeket, az írókat, a neveket, néha még a történetet is elfelejtem, bár ez annak is a bizonyítéka, hogy nem fogott meg igazán a regény. Ha meg szakirodalom...
Nem maradnak meg a mondatok, gondolatok, összefüggések külön-külön, úgy, ahogy le vannak írva. Nem tudnék rájuk hivatkozni (vagy legalábbis nem irányítottan, egy beszélgetés alatt majdnem biztos, hogy nem tudnám megnevezni a gondolat forrását). De mégis tökéletesen bennem maradnak, beolvadnak abba a katyvaszba, ami amúgy is bennem van. Ez a keverék nagyjából állandó, az olvasmányaim vagy támogatják ezt az állandóságot, vagy megpróbálják összezavarni, ezzel is segítve a folyamatot, hogy egyre tisztábban láthassam a saját következtetéseimet. Mintha ez a sokminden nem szavak és leírt gondolatok összessége lenne, hanem csak érzések és következtetések, amik ezekből a szavakból fakadtak.
Azt mondják a memória fejleszthető és biztos, hogy javulna, ha elkezdenék gyakorolni, de nem látom értelmét annak, hogy ilyen erőszakot tegyek magamon. A 140-es:) (ami amúgy csak 125 és 132 között mozog teszttől függően) IQ-m bizonyára sokmindennel megbírkózna, de kérdezem én: minek? Boldogabb leszek attól, ha több dologra fogok emlékezni? Ráadásul utálok tanulni - legalábbis olyat, ami nem érdekel, vagy nem visz közelebb az éppen aktuális célomhoz, vagy kötelező és le kell ülni hozzá - ezért azt gondolom, hogy tegye meg az, akinek ez fontos. Azt hiszem, hogy én már nem leszek sem egyetemi professzor, sem államfő (persze csak azért, mert nem akarok:)), nevelőszülőként pedig nem lesz szükségem arra a tudásra, hogy mikor halt meg Nietzsche vagy mikor volt a segesvári csata. Szerintem a történelem úgyse jó semmire, hiszen az emberiség nem tanul a már elkövetett hibáiból, akkor meg minek foglalkoznánk a múlt kérdéseivel. Hogy ezek az alapműveltség részei? Lehet:) Na de érdekel engem, hogy mit gondol a tudásomról egy olyan társadalom, aminek csak nagyon kis részben vagyok tagja? Talán majd egyszer érdekelni fog, hogy megtanuljam azt, mit teljesen kihagytam az iskolákban, ahova jártam. Áldott történelemórák, ahol a pad alatt szerelmesregényt olvastam...
Azt hiszem, hogy asszonynak, anyának, érzésnek, és nem irányító értelemnek jöttem a világra.
