(*-*)

Tele a polcom olvasatlan könyvekkel, ráadásul anyagilag sem állok valami jól, ezért aztán direkt kerülöm az antikváriumokat és a könyvesboltokat. Szokásos utamat tettem, tudtam, hogy hol kell az araszoló kocsisor felé néznem - biztonsági okokból -, de túl hamar fordítottam vissza a fejem. Következmény: Feldmár mesél (egy terapeuta történetei). Ha valaki nem ismerné: Feldmár András egy, az USÁ-ban élő - méltán ismert - pszichiáter, aki legfőképpen arról híres, hogy szimpatizál a pszichedelikus szerekkel, de engem semmiképpen sem ezzel fogott meg. Munkájába vetett hite, ez emberek iránti szeretete és feltétlen toleranciája, nyers stílusa, magabiztos szókimondása, közvetlensége és közérthetősége azok, amik miatt inkább barátnak, semmint nagytudású orvosnak érzi őt, aki hallgatja vagy olvassa.

Tessék egy pár link: http://www.daath.hu/menuLibrary.php - itt olvasható néhány előadása. http://hu.wikipedia.org/wiki/Feldm%C3%A1r_Andr%C3%A1s - még a vikibe is bekerült:) http://fu.web.elte.hu/drogeria/cikk/0126mancs20021121.html - hehe, itt pszichológusként írnak róla, pedig tudtommal pszichiáter és terapeuta. A Magyar Narancs kérdezi az LSD-ről. Ennyi elég lesz, nem nehéz beírni a google-ba, hogy Feldmár, ha valakit tényleg érdekel.

És most jöhetnek a könyvből a számomra legkedvesebb részek: (néhol átírtam, hogy tömörebb legyen:)

 - ... közülünk milyen sokan felnőnek anélkül, hogy valaki valóban lenne velünk. Az állandó színjátszásban elfelejtjük, hogy kik is vagyunk valójában. A terápia egyik fontos eleme, hogy ne legyen színjátszás, hogy a terapeuta valódi és mély kapcsolatot alakítson ki a pácienssel. Ezt azzal tudom elérni, hogy előítélet és feltétel nélkül elfogadom a másik embert, nem úgy nézek rá, mint egy tárgyra, hanem, mint egy személyre. És szeretettel.

Mi is az a szeretet? Nem valami szentimentális dologra gondolok, hanem arra, hogy például bármilyen bizarr dolgot művel is a páciensem, és akármilyen rettenetes tünetei vannak, számomra a legfontosabb kérdés az, hogy milyen körülmények között gondolnám azt, amit ő gondol, vagy tenném ugyanazt, amit tesz...

- Az etika tulajdonképpen annyit jelent, hogy hogyan bánunk egymással. Szerintem a boldogtalanságnak két nagy oka van és egyik sem pszichiátriai vagy orvostudományi. Az egyik a hatalomnélküliség. Nem arra kell hatalom, hogy más emberek fölött hatalmam legyen, hanem arra kell, hogy ne kelljen olyan dolgokat csinálnom, amiket nem akarok, és azt csinálhassam, amit akarok. A boldogtalanság másik oka, ahogyan velem bánnak, és ahogyan én bánok másokkal. Arisztotelész szerint minél jobban bánunk egymással, annál boldogabbak leszünk.

- Ha valakivel találkozom, aki valamit mond, és másvalamit tesz, akkor nagyon kell arra vigyázni, hogy arra figyeljek, amit tesz. Ne arra, amit mond. Mert azok az emberek, akik mást mondanak, mint amit tesznek, hipnotizálnak minket. A szavak hipnotizálnak, hogy ne arra figyelj, amit teszek, hanem arra, amit mondok.

- Egy zen buddhista írta, hogy az, aki úton van, nem keres menedéket bárkinél vagy bárminél, amikor bajban van. Nem kér másokat, a barátaitól nem várja el, hogy segítsenek neki, vagy bátorítsák őt, hogy a régi énje túlélje azt a bajt, amiben most éppen van.

Az igazi barát hajthatatlanul és kérlelhetetlenül arra bátorítja az embert, hogy reszkírozzon, hogy kockáztassa saját magát, és még az elviselhetetlent is elviselje. Mert csak akkor érti meg az ember, hogy mi az, ami elpusztíthatatlan benne, hogy ha sokat szenved.