A krízisben lévő ember jellemzői:
- figyelme elsősorban a problémára irányul, a "nagy problémán" belül is annak valamely részletére
- a válságban lévő személy furcsán kevert benyomást kelt, olyan emberét, aki a krízishelyzeten, annak magyarázatán, megoldásán tűnődik, ugyanakkor elgyötört, félelmek, szorongások kínozzák
- érzelmi reakcióit csak kismértékben képes kézben tartani, kontrollálni; rendkívül impulzív
- mindennapi tevékenysége alacsony hatásfokú
- az emberekhez fűződő kapcsolata megváltozik, másokat annak függvényében ítél meg, hogy kap-e tőlük segítséget
- a tájékozódó attitüdök rendszere összeomlik, a válságban lévő embernek nincs önmagára vonatkozó jövőképe
- sok mindent tud a problémáról, de ismereteit nem tudja rendszerezni, átgondolni
.......
Na és itt megtaláltam a magyarázatot az ő viselkedésbeli változására:
A krízís egyik feldolgozási lehetősége vagy hárítási módja (következménye) a regresszió. A jelenség leírása a pszichológiai értelemben feltételezi a pszichikus fejlődés fogalmát. A viselkedés alakulásában egymást követő szakaszok különíthetőek el. Ez mindenképpen fejlődés, érettebb szakaszba való lépés. A regresszió visszacsúszást jelent egy korábbi, már túlhaladott állapotra. Ez a visszacsúszás feszültségcsökkentő azért, mert az alacsonyabb szint kevesebb felelősséget kíván. A feszültség még tovább csökkenhet, mivel az alacsonyabb szint lehetővé teszi olyan vágyak érvényesítését, amelyek a már elért magasabb fejlődési szint követelményeivel ellentétben állnak. Az ösztönfejlődés regressziója megmutatkozhat a kizárólag infantilis örömszerzési módok dominanciájában.
Az állandósult regresszió kiindulópontja a személyiség bármely területe lehet. Az egyik lehetőség, hogy a regressziós mozgások az énben és a felettes énben kezdődnek, mindkettőt alacsonyabb működési szinte hozzák, s ezáltal legyengítik azok szabályozó erejét. Következmények: az agresszív tendenciák erősödése, az ösztön-én feletti kontroll gyakori megszakadása, irracionális elemek bekerülése a tudatba. A másik lehetőség, hogy a regresszió az ösztön-én derivátumok oldalán kezdődik. Az én és a felettes én enged az ösztönoldal által kifejtett visszahúzó erőnek, és saját regresszióval válaszolnak, tehát a normák és követelmények leszállításával. Ezáltal elmarad az ösztön-én és az én közötti konfliktus. Így az érettség szintje alacsonyabb lesz.
(Kérdés, hogy van-e visszaút... de talán már mindegy is. Ha én állok magasabban, akkor hogyan tudnám őt tisztelni... elvesztette azt, akit a legjobban szerettem benne, így már olyan, mint a többiek, sőt, ha a külsőségeket nézzük, akkor rosszabb. Csak valaki a tömegből.)
Na de folytassuk, szerintem ez nagyon érdekes:
A krízisre jellemző regresszív állapot: A múlt, a jelen és a jövő összefüggő rendszerétől a múlt és a jövő eltávolodik, illetve átértékelődik. A jelen elveszti kapcsolatát a múlt tapasztalataival és a jövő perspektíváival. A jelenben a hangsúly a kilátástalan, magányos, reménytelen állapotra helyeződik. Elvész a kapcsolat a külső tárgyakkal, személyekkel, és a belső (jó) tárgyakkal is. A jó tárgyak cserbenhagyják az egyént. A cselekvés helyett a döntésképtelenség, ambivalencia, a bizonytalankodás a jellemző.
....
A lelki egészség magában foglalja a folyamatos érzelmi érés képességét, az autonómiát, a szexuális identitást és az érzelmi kapcsolatok kialakításának és fenntartásának képességét. Az érzelmek iránti tolerancia, illetve az érzelmek feletti kontroll a belső és a külső alkalmazkodás alapfeltétele.
....