Veszek egy nagy papírzacskót (160-szor 100-as méretűt), vágok rá két lyukat, és magamra húzom. Szemek ellen. Vagy hízok mondjuk 20 kilót, talán az is megteszi. Vagy csak egyszerűen nem ülök vonatra többé.
Tök poén, megint nem tudom leírni azt, amit valójában kéne:)
Hm, megerőltetem magam. Na szóval, ez volt életem második legfurább találkozója, mert ma találkoztam egy nagyon kedves, igen jóképű és csinos fickóval. Öööö, ez nem is mert... akkor újra: találkoztam ma egy nagyon kedves, igen jóképű és csinos férfivel. Elmentünk ebédelni egy nagyon klassz olasz étterembe, és nem hagyta, hogy fizessek. A rukkolát ott hagytam a tányéron, mert idétlenül hosszú volt, szerinte turkáltam az ételben. Én. Turkáltam. Aztán a végén összevissza baromságokat beszéltem, talán meg is bántottam. Most vezekelhetek. Jó. És megkérdezem Sympát. Annát nem kérdezem meg:):P Utálom a hangulatjeleket az írott szövegben. És elmegyek remetének. De azért előtte még kitalálok valami programot péntekre, hátha ki tudom mozdítani a rajzprogramja és a munkája mellől, mert nagyon ráférne valami Élet. ÉLET. Hm. Gyűrűk voltak a kezén, és mégis szép volt. A hajkefe és a farzsebes fésű találkozása. Hülyének lenni szabad, ugye?
15:32 [crushing] engem is beirhatnál a blogba
15:32 [crushing] hogy mennyire szeretlek és esélyem sincs
15:33 [Kathleen...] :)
15:33 [Kathleen...] nem is szeretsz
