"Az az állítás, mely szerint az ember életvonala változatlan marad, sok ember szemében talán érthetetlennek tűnik, mert hiszen az ember temérdek tapasztalatot szerez életében, mely alkalmas volna magatartásának megváltoztatására. Ne felejtsük azonban el, hogy a tapasztalat többértelmű. Alig van két ember, ki ugyanazt a tapasztalatot azonos módon használná fel. Nem mindig leszünk bölcsebbek tapasztalatainkból. Igaz, hogy megtanulunk bizonyos nehézségeket kikerülni, bizonyos magatartást nyerünk velük szemben, de a vonal, melyen az ember halad, ezáltal nem változik. Az ember tapasztalatainak sokaságából mindig csak olyanokat használ fel, melyekről közelebbi vizsgálatnál kiderül, hogy életvonalába beleillenek, és megerősítik életsablonját. A nyelv sajátságos megérzésével azt mondja, hogy az ember tapasztalatait szerzi, amivel arra utal, hogy ki-ki maga rendelkezik tapasztalatainak felhasználása felett. Adva van például valaki, aki egy bizonyos hibát rendszeresen elkövet. Ha sikerül is a hibájáról meggyőzni, különböző eredményeket kapunk. Lehet a következtetés az - s ez a legritkább -, hogy a hibát már ideje volna levetni. Másvalaki azt felelné, olyan régóta teszi, hogy most már nem tud leszokni róla, a harmadik szüleit vagy általában neveltetését okolja a hibáért: nem volt senki, aki törődött volna vele, vagy el volt kényeztetve, vagy szigorúan fogták. Végeredmény: megmarad a hibájánál. Az utóbbiak azonban elárulják ezzel, hogy csupán fedezni akarják magukat. Ily módon óvatosan és igazuk látszólagos tudatában vonják ki magukat önkritikájuk alól. Ők maguk sohasem bűnösök. A bűn mindenért, amit el nem értek, másokat terhel. Emellett nem veszik észre, hogy maguk alig fejtenek ki valami erőfeszítést hibáik leküzdésére, sőt inkább buzgón kitartanak mellettük. Holott a rossz nevelés csak addig ludas a dologban, amíg úgy akarják. A tapasztalatok többféleképpen értelmezhető volta, az a lehetőség, hogy különböző következtetések vonhatók le belőlük, érthetővé teszi, hogy az ember nem változtatja meg a természetét, hanem addig csűri-csavarja élményeit, míg ismét hozzáalakítja természetéhez. Úgy látszik, az emberfia számára legnehezebb dolog önmagát felismerni és megváltoztatni."
Csak másnap tanultunk Adlerről, egész másért mentem be a könyvtárba, egyszerűen szimpatikusnak tűnt ez a könyv, azért vettem ki éppen ezt. Hogy tudtam pontosan olyat választani, amire szükségem van? Ajánlom mindenkinek, akinek gondja van a gyerekével (vagy más hozzátartozójával, esetleg önmagával?:), választ ad a miértekre, és értékes tapasztalatot szerezhetünk (amit beleilleszthetünk az életvonalunkba:))). Ez az idézet a 19. oldalról származik, azt hiszem, hogy lesznek még fontos részek, majd beteszem ide, amit lehet.
