HTML

(*-*)

az enyémeknek

Friss topikok

  • Mrudi: Sziasztok! Engem Brad Blanton: Radikális őszinteség könyve miatt hozott a Google kereső ehhez a bl... (2010.10.15. 14:25) Brad Blanton: Radikális őszinteség
  • SZso: Ez csak egy részlet a könyvből, ezért nem is jó, ennél sokkal mélyebb jelentése van a szónak, amih... (2010.07.29. 11:22) lítost
  • Ede: amen (2008.06.17. 04:42) csak egy dolog állandó: a változás
  • Kathleen: Kár, hogy totál másra gondoltam:) (2008.06.12. 21:13) *-*
  • kathleenkelly (törölt): Hát ezek itt nem érvek, így nem tudok beszélgetni. Neked a dolgok egyfélék és fekete-fehérek? Gond... (2008.06.11. 11:48) sosem titok az, amit egynél több ember tud

innentől csak emlék

2008.03.21. 19:09 kathleenkelly (törölt)

tenni úgysem tudok semmit

nem bírom tovább nézni, ahogy tönkremegy, inkább ne is tudjam mi történik

(Szeretném hinni, hogy van olyan nő, aki meghozza majd azt az áldozatot, ami szükséges ahhoz, hogy ő megváltozhasson. De azt hiszem, hogy ő inkább olyat keres, akit irányítani tud, aki csak dísz és rabszolga az oldalán. Ennek a kilátásai egy mocsárhoz hasonlítanak, együtt süllyednek el, ha lesz olyan, aki hagyja magát. Egy okosabb, határozottabb nő pedig inkább kilép, amikor már muszáj a saját érdekében, hiszen nem lehet teljesen önzetlen, ezt nem is viselné el egy párkapcsolat. Sosem fogom megtudni, hogy áldás vagy inkább átok az, hogy ilyen messze lakom. De valószínűleg úgyis késő már, elmúlt az az idő, amikor esély lett volna a változtatásra. Felesleges gondolatok... teljesen mindegy belegondolni, hogy mi lett volna, ha, vagy mit kellett volna másképp csinálni. Én biztosan nem követem el még egyszer ugyanezt a hibát, de ő vajon tanult-e bármit is ebből az egészből? Kiderül majd egy pár év múlva.)

Szólj hozzá!

a tavasz első napja

2008.03.21. 14:00 kathleenkelly (törölt)

A gyámhivatalnál kaptam egy sülysápi címet és telefonszámot, majd kedden felhívom. Elmúlt minden türelmetlenségem, a dolgok szépen gördülnek előre minden szempontból. A kert is mintha kezdene formát ölteni....

"Te jössz, matróz." Az óceánjáró zongorista legendáját nézem kb huszadszorra, és biztosan megnézem majd még legalább ennyiszer. Semmit sem változik az érzés, hiába ismerem már a mondatokat és az arcokat. Ez a pasas... önfejű, makacs, kizárólag önmagával foglalkozik, de ezt olyan kedvesen teszi, hogy az ember mindent megbocsát neki. Na és az álmai, és ahogy azokat megfogalmazza majd zenébe ülteti... igen, ezért fogok várni. Észreveszem majd, az biztos:)

"Az élet hatalmas...

A háború bekaphatja - azt mondaná. De ahogy én mondom, az nem ugyanaz."

 

Szólj hozzá!

0320

2008.03.20. 15:23 kathleenkelly (törölt)

Egyszerre havazik és süt a nap... bennem is. Elültettem az első fát a kertbe, szomorúfűz. Kíváncsi vagyok mekkora lesz, amikor elköltözünk.

A neten több helyen is írják, hogy nevelőszülőket keresnek, ennek ellenére nem találtam tanfolyamot. Fent van, az OKJ száma: 33 761 01, de egy iskolát sem találtam, ahol indítanának ilyet. Holnap elmegyek a helyi gyámhivatalba, hátha tudnak segíteni.

Szólj hozzá!

magyarázat

2008.03.20. 07:35 kathleenkelly (törölt)

Tulajdonképpen már régóta értem, és tudom is, de miért nem tudom elfogadni? És ez még csak az egyik része, tudom, hogy értelmetlen ragaszkodni ("felejtsd el, egy teherrel kevesebb"), de képtelen vagyok beletörődni, nem bírom hagyni, hogy csak úgy megtörténjen vele az, ami meg fog, ha így folytatódik tovább. Pedig már szinte semmi eszközöm nem maradt, csak várok, hogy elmúljon a valóság, az, hogy szüksége van rám, addig nem mehetek százszázalékosan tovább.

A szépség és a szörnyeteg

Egyszer volt, hol nem volt, volt egyszer egy elkényeztetett és önző herceg, aki egy téli éjszakán elkergetett egy szállást kérő öregasszonyt. Az asszony, aki valójában hatalmas varázslónő volt, csúf szörnyeteggé változtatta. Csak egy varázstükröt és egy folyton nyíló rózsát hagyott maga után, amely a herceg huszonegyedik születésnapjáig virágzik. Ha senki nem szeret bele, mielőtt az utolsó rózsaszirom lehullik, akkor örökké szörnyeteg marad.

Jóval a huszonegyedik születésnapjuk után még mindig azt várják, hogy egy gyönyörű szőkeség feltétlen szeretettel szeresse őket. A valóságban természetesen nem mind szörnyeteg. Lehet, hogy egy kicsit alacsonyak vagy soványak, esetleg kopaszodnak. Vagy lehetnek szívdöglesztően jóképűek is, ami azt illeti. Mivel azonban szörnyen érzik magukat, meg vannak győződve arról, hogy csak egy szépség feltétlen szeretete gyógyíthatja meg őket.

Sajnos a mesével ellentétben a szépség nem jön el. Mégpedig azért nem, mert ezek a férfiak csak a külsőségekbe tudnak beleszeretni - ezért a szőke álarcát viselő ember nem érzi, hogy szeretik, ezért nem szeretheti őket. Állandó büntetésben élnek tehát - amit saját maguknak köszönhetnek. A szépségért élnek, és érte halnak meg.

Ezek a férfiak természetesen bármikor képesek magukat visszaváltoztatni herceggé. Így tesznek ismerkedés közben, amikor egy kedves, jóravaló nőnek próbálnak udvarolni, de végül ítéletet mondanak fölötte és elküldik. Ez az átalakulás lényegében a szégyenérzet rávetítése a másik emberre. A nárcizmus és a szégyen bensőséges kapcsolatban áll egymással: a nagyszerűség nem más, mint menekülés a szégyenérzet elől. A másik dolog, hogy a férfiak számára a jó külső nem feltétlenül jelent jóképűséget. Sokkal inkább jelenti azt, hogy valakinek jó nője vagy jó munkahelye van. Az ilyen embernek arra van szüksége, hogy ne a környezetét, hanem önmagát értékelje le és fel. Csak úgy jöhet rá, hogy a munkája és a felesége - nárcisztikus kivetítés nélkül - mit is ér, ha előbb elfogadható önértékeléssé gyúrja magában a herceget és a szörnyeteget.

A nők általában felismerik, amikor a férfiak kritikusan rájuk vetítik saját hiányosságaik miatti érzéseiket. Ezek a férfiak is házastársuk vagy barátnőjük leértékelésével akarják javítani a közérzetüket, csakhogy erőfeszítésük visszaüt, mert a tükröződés miatt végül önmagukat értékelik le. A férfi őszintén keresi a szerelmet, hogy életre szóló kapcsolatot köthessen. De miután beleszeret a tökéletesnek látszó nőbe, kételkedni kezd. Valami zavarja benne - például valami csekélység, hogy vastag a combja, vagy hogy nem érdekli a zene. Bármi legyen is az, eleinte nem bántja, de később, ahogyan figyelni kezdi, lassan betölti a gondolatait, mígnem a kifogásolt részlet felemészt minden jót a kapcsolatban. Fájdalmas ezt látni, mert az ilyen ember többször átéli ugyanazt, és minden alkalommal őszintén elhiszi, hogy megtalálta az igazi boldogságot. Amikor a herceg újra szörnyeteggé változik, és megrendül a hite abban, hogy szeretni tud, az mindennél megindítóbb. A szerelem természetesen mindig csalóka kissé, a csalás pedig az, hogy elhiteti: ha valaki más szeret minket, attól örökké jóban leszünk önmagunkkal.

Szólj hozzá!

most kezdődik

2008.03.19. 19:05 kathleenkelly (törölt)

Kész, a döntés végleges. Remélem, hogy ezt az álmot nem kell tíz évig üldözni:)

Nézzük csak a Maslow piramist. (Tudom Anna, te ismered:)... itt szeretném megjegyezni, hogy szeretlek, és nagyon köszönöm azt a fajta támogatást, amit tőled kapok mindig, pontosan ennyire és ilyenre van szükségem.) Szóval, ez a Maslow felállított egy szükséglet-hierarchiát (az a baj, hogy sokfélét találtam, nem tudom, hogy lehet ez:), valahogy így néz ki:

Akárhogy is nézzük, érthető, hogy Ő miért nem képes átlépni a 3. szinten. És bár én is gondban vagyok éppen azzal a szinttel, és ezzel küszködtem 15 évig egy olyan ember mellett, aki kb. kiszolgálta azt, aki akkor voltam, de már tudom, hogy mit hibáztam, és azt is tudom, hogy csak idő kérdése, hogy megtaláljam azt az embert, aki hozzám illik. Más kérdés, hogy ő felvállal-e engem ezzel az eltökéltséggel, de valahogy nem is izgat igazán. Megtanultam már egyedül lenni, a döntéseimet egész életemben egyedül kellett meghoznom, ami hiányzik az inkább fiziológiai szükséglet, de az sem kínoz annyira, hogy ne tudjam félretenni, és átugrani ezt az apró hiányt:) Vagyis a legjobb: végre, két és fél év után eljutottam abba a helyzetbe, amikor már az 5. szinten létezhetek. És hjaj de sokmindenre rájöttem közben... pl arra, hogy a döntésem lényege: átadhatom az energiám és a kreativitásom egy embernek, egynek, akit szeretek, hiszen gyerek lenne, és én szeretném, persze, ilyennek... vagy átadhatom sok embernek (gyereknek), akik persze részletekben kapnák, osztozniuk is kéne, de nem ez a lényeg, hanem az, hogy ők ebből profitálhatnak, nem csak elvesztegetett szeretet, építő segítség, igazi biztonság, számomra pedig értelmes élet. Hiszen ez az, amit fontosnak tartok.

1 komment

több lehet

2008.03.16. 10:54 kathleenkelly (törölt)

Csak ne felejtsem el: ha átadom önmagam, az energiám, ezt a hangos, kotnyeles, lebegő valakit, akivel bármiről lehet beszélni, sosem sértődik meg, és tud nevetni önmagán és a világon, akkor a többiek is előveszik a jobbik énjüket, kibújnak a páncéljukból, tiszta szemmel néznek rám, és a leghülyébb körtáncban is benne vannak. Én meg úgy feltöltődöm, hogy napokig csak vigyorogni tudok. Csak tudnám mit kezdjek ezzel a rengeteg energiával:)

Betenném ide a képüket, de nem lenne szép, alig ismernek MÉG, bárcsak lenne egy hatalmas családom, sok gyerekkel, naponta megtölteném kétszer a mosógépet, tele lenne a lakás a frissen sült pogácsa illatával... jaj de jó lesz:) Itt van a kép, már csak meg kell valósítani.

Szólj hozzá!

kérek

2008.03.14. 14:10 kathleenkelly (törölt)

időt

teret

fizikai távolságot

felejtést

szünetet

erőt

meg egy üres fejet

1 komment

hare krisna krisna krisna hare krisna hare hare

2008.03.13. 18:36 kathleenkelly (törölt)

 

 

Azt mondják, hogy amire sokat gondolunk, vagy hívjuk is, az bekövetkezik, eljön. Vajon igaz ez egy másik ember esetében is?

Szólj hozzá!

memória

2008.03.11. 14:16 kathleenkelly (törölt)

Kutatásba kezdek. Tudni szeretném, hogy az embereknek hogyan működik a memóriájuk. Mi az, amit az agyuk megjegyez, és miért?

Alig emlékszem a gyerekkoromra. Inkább csak egy érzés az egész, esetleg képek. Csak egy fekete-fehér fénykép számomra anyám mosolya, ahogy fölém hajol pelenkázás közben. Később a kórház, amikor skarlátos voltam, a húgom, ahogy kikötödött cipővel ül az állatkerti pónin, a kő hidege, amikor Zsófival titokban a szobájában, a földön hanyattfekve beszélgettünk. A kutyám, az általános iskolai szerelmem, apám, ahogy fölém magasodik... az első 14 évem nagyjából eltűnt valahol a fejem egy szegletében. A gimnázium volt életem legjobb időszaka, de ebből is csak a többiekre emlékszem, egy pár csínyre, amit együtt követtünk el, az érzésre, hogy tartozom valahová és szeretnek. Az utolsó év persze már csak Őróla szólt, minden más a háttérben, és a vele töltött 15 évemet nagyjából megőriztem. Na de mi az, ami a legjobban megmaradt...

Pontosan emlékszem a városokra. Nem sokat nyaraltunk, de azért elmentünk egy pár helyre, Görögország, Tunézia, Jordánia, Horvátország. És én le tudnám rajzolni Thassost, Tolot, Athén központi részét az Akropolisszal és a hozzá futó egyenes utcákkal, Petrát, Ammant, Aqabát, Sousse-t... itt vannak a hangulatok is, az emberek arca, viselkedése, az utcák bűze, a napsütés, vizek szaga, idegen ágyak, különleges ételek, és mindig együtt.

Nem is vettem észre akkor, hogy mennyire unatkozom közben.

1 komment

Domek - 0310

2008.03.11. 12:57 kathleenkelly (törölt)

Anya, ha te meghalsz, akkor ki fog ránk vigyázni?

Szólj hozzá!

olykor-olykor, ha arra haladok

2008.03.09. 12:50 kathleenkelly (törölt)

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

Szólj hozzá!

tavasz vagy mi... vagy mi

2008.03.09. 12:34 kathleenkelly (törölt)

Ki kéne már találni, hogy mit kezdjek magammal. Egyszerűen unok élni, a megszokott kis dolgaim már nem töltenek el örömmel. Dolgozni kéne, de mi a francot... ááááá, a vége az lesz, hogy ezt a házat is eladom, és elmegyek a gyerekekkel világkörüli útra.

Szólj hozzá!

0307

2008.03.08. 10:06 kathleenkelly (törölt)

Ez de jó volt... boldognak lenni csak úgy, a semmitől. Na jó, megint egy felismerés: totál felesleges komolyan venni a dolgokat. Csak azt a keveset kell betartani, ami ahhoz kell, hogy ne bántsunk másokat. Azok az emberek persze, akik szörnyen szomorúak vagy kedvetlenek akarnak lenni, nem bírják ezt elviselni:) De ez már legyen az ő bajuk, én eddig kinevettem magam, mostantól mindenki mást is kinevetek, aki a rosszra koncentrál. Teljesen felesleges félni, és még feleslegesebb ezt másokra kivetíteni. Amilyen előjellel éled az életed, azt fogod vissza is kapni. Na akkor legyen ez az előjel egy +.

És most elmegyek sétálni, jól el fogok ázni, mert zuhog az eső, és valahol elhagytam az ernyőm:)

Majd lefényképezem magam, ha hazaérek és beteszem ide. Vagy nem:)

Szólj hozzá!

boddah

2008.03.06. 21:31 kathleenkelly (törölt)

Tudom, azt ígértem, hogy nem írok rólad... de megláttalak egy blogban, csak úgy rákattintottam, és ott volt a neved sokszor, látom, hogy olvasod, pedig nem is vagy már jelen... hiányzol, és nem értem.

Szólj hozzá!

különbség

2008.03.04. 15:08 kathleenkelly (törölt)

Nem köt semmi. Nem kell mással foglalkoznom, mint ami érdekel. Ha valamit szeretnék megszerezni, akkor megteszek mindent, hogy az enyém legyen. Ez ritkán tárgy, inkább lehet ember, valakinek az ismerete, szeretete, esetleg tudás, az újdonság varázsa, a változás, amire annyira szükségem van.

De ezen kívül mi vezet? Csak az apróságok, amik élővé teszik a napjaimat. Most éppen halvány reggel, pontosan eltalált kakaó, a mosoly, amivel hárman mondjuk együtt: jó reggelt, függönyhúzáskor a Duna, apró füstcsíkok és a vár látványa, kézenfogva, jókedvűen lesétálni az óvodába vagy szaladni a macskakövön, visszaköszönés, amit bekiabáltál a csoportba: "gyertek, nézzétek meg, hogy milyen szép az anya", ölelés búcsúzáskor, tervezgetés a következő napra, az érzés, amikor a filctollal összefirkált macikezed nézem, olyan gyönyörű vagy, hibátlan és tökéletes, egy meghívás, kicsit félek még, de leküzdöm, úgy teszek, mintha nem lenne tétje, és nincs is, elfogadom a döntésed, és nem számít a végeredmény, mert boldog vagyok, akármit is hoz a holnap. 

Szólj hozzá!

0301

2008.03.01. 20:04 kathleenkelly (törölt)

"én ezt csak gondolatébresztőnek mondom"

Szólj hozzá!

álszent

2008.02.25. 10:09 kathleenkelly (törölt)

"Tán szüzességet kívánok tőletek? A szüzesség egyiknél erény, a másiknál majdnem bűn. Ezek ugyan tartózkodnak: de az érzékiségnek nevezett kutya irigy szemmel sandít ki mindenből, amit cselekszenek. Ez az állat és ennek békétlensége még erényök magaslatán, még elméjök fagyába is követi őket."

1 komment

nektek is szia, lekerültök a főhelyről:) (kizárólag kérésre)

2008.02.24. 20:11 kathleenkelly (törölt)

Itt vannak a törpék komoly beszélgetésbe merülve. Nem kell mondani, hogy "jajdeszépek", mert tudom:)))

Ma nagyapánál voltunk, aki mostanában teljesen megváltozott. Leszálltunk a villamosról, és mondtam a fiúknak, hogy ott jön a nagyapa a járdán, szaladjanak elé. És ő olyan volt, amilyennek még sosem láttam... biztosan öregszik, ezért nem tudja eldugni az érzéseit:) Aztán a házban születésnapi ebéd, torta, beszélgetés, ami inkább már hangzavar ennyi ember között. Szerencsés vagyok, hogy ilyen nagy a családom. Néha csak ültem, néztem őket, ahogy beszélgetnek, és élveztem ezt, ami olyan sokszor hiányzik: nagy társaság, és bármiről lehet beszélgetni feszültségek nélkül. Mindenki hozzáteszi a véleményét, senki sem ítéli el a másikat, intim dolgokról is lehet beszélni, és még csak átsuhanó mosolyok sincsenek, senki nem jön zavarba, mintha mindenki alkalmazkodott volna a le nem írt játékszabályokhoz. 

Hazafelé a vonaton nagyjából az egész vagontól el kellett búcsúzni, hosszas integetés közben szálltak le az emberek Vácon. Undok dolog anyának lenni. Miközben az emberek nagyon jókat szórakoznak egy-egy csúnya szón vagy sikítozáson, nekem folyamatosan el kell rejtenem, hogy megszakadok a nevetéstől, mert persze, hogy meg kell tanulniuk, hogy nem szabad azt mondani, hogy a picsába, és nem mászunk az idegen néni ölébe, ha nem kéri, és nem állunk fel az ülésen, mert koszos lesz... olyan vagyok néha, mint valami hülye imamalom, mert persze, hogy újra és újra megpróbálják. Mikor már elég kevesen voltak, akkor énekeltem nekik, erre persze megnyugodtak és csönd lett. Kár, hogy nem bírom ezt olyankor is megtenni, amikor mások is néznek.

2 komment

hírességekkel töltöttem az időm

2008.02.21. 11:29 kathleenkelly (törölt)

A híres asszony csak nekem hagyta magát mimikai gyakorlat közben megörökíteni:

Ez pedig itt a híres pár: Lenin és Krupszkaja. Lenin rózsaszín sapkája jelzi, hogy mennyire eltávolodott mostanra a vörös csillag eszméitől. Kedvtelve hallgatja felesége dalát, amelyben szerelmükről és valami április négyről énekel (őszintén szólva, nem értettem pontosan az összefüggést, de alkalomadtán nem felejtem majd el megkérdezni tőlük):

(A felirat a háttérben nem jelent semmit. Hangsúlyozom: SEMMIT!)

Szólj hozzá!

0221

2008.02.21. 10:56 kathleenkelly (törölt)

Álmomban lányom született és hirtelen felnőtt. Vettem az üzenetet, köszönöm. Igazad van, úgyis mindig az érzelmeim alapján döntök, ebben az ügyben sem lesz másképp.

....

Cseh Tamás ki nem adott dalaihoz sikerült hozzájutnom, és a számok között van egy éjszakai, Danubius-rádiós riport is, ami nem véletlenül került az archivumba. Az egész nagyon érdekes, de ami most a legfontosabb nekem belőle:

"A dalokhoz szív szerint kell hozzáállni. Ha szereted, akkor megérint. Aki meg akarja fejteni tudományosan vagy irodalmilag: az vesztett."

Szólj hozzá!

picsbe már...

2008.02.18. 18:40 kathleenkelly (törölt)

A hülyék vonzanak, de mikor kiderül, hogy TÉNYLEG hülyék, vagyis alapvetően kommunikációképtelenek, mindenféle helyzetmegoldásban szörnyen bénák, akkor az is kiderül, hogy az agyamra mennek... mert mi a megoldás? Ha valami nem megy, akkor kiöntik az egész miskulanciát a klotyóba... akkor a legjobb, ha le se megy, mert így még a szar is visszajön. Végeredmény, esetleg konklúzió? Nulla, semmi, zéró. Szünet és csönd, hátha magától megoldódik minden.

És most aztán jöhet a bármi, minden mindegy alapon.

Sibidubi (Vajon milyen lehet semmit sem érezni?)

1 komment

Gregory Corso

2008.02.17. 12:49 kathleenkelly (törölt)

1.

Ismerem a Jóság különös dadáit,
a betegeket csókolják, gondozzák az öregeket,
és az őrülteknek kandiscukrot adnak!
Figyeltem őket, éjjel, sötéten és szomorúan
tolókocsikat görgettek a tenger partján!
Ismerem a jóság hájas püspökeit,
a szürke hajú öreg kis hölgyet,
a szomszéd papot,
a híres költőt,
anyámat,
ismerem valamennyiüket!
Figyeltem őket, éjjel, sötéten és szomorúan
ragasztgatták az irgalom plakátjait
a kétségbeesés erős oszlopaira.

2.

Ismerem magát a Mindenható Jóságot is!

Szűzies, fehér lábánál üldögéltem,
hogy bizalmába férkőzzem!
Csak kegyes dolgokról beszéltünk,
de egy éjszaka megkínoztak azok a különös dadák
a hájas püspökök.
Az öreg kis hölgy szöges kerekű kocsival átrobogott a fejemen!
A pap felhasította gyomromat, belém dugta a kezét,
és ezt kiabálta: "Hol a lelked? A lelked!"
A híres költő felcsippentett
és kihajított az ablakon!
Anyám elhagyott!
A Jósághoz rohantam, rátörtem az ajtót
és meggyaláztam!
egy megnevezhetetlen késsel ezer sebet ütöttem rajta,
és mocsokkal fertőztem be mindet!
Lecipeltem a hátamon - mint egy vámpír -
a macskaköves éjszakába!
Kutyák vonítottak! Kandúrok menekültek!
Bezárult minden ablak!
Fölcipeltem tíz lépcsősoron!
Ledobtam kis szobám padlójára,
mellé térdeltem és sírtam. Sírtam.

3.

De mi a Jóság? Megöltem a Jóságot,
de mi az?
Jó vagy, mert jó életet élsz.
Szent Ferenc jó volt.
A háziúr jó volt.
A nádpálca jó.
S ha én azt mondom, hogy a parkban ücsörgő emberek jobbak?

Szólj hozzá!

többet

2008.02.17. 00:22 kathleenkelly (törölt)

Igazi, fizikai éhséget érzek. Mintha nem lenne elég betű a könyvekben, egyszerre százat olvasnék, és azt akarom, hogy itt maradjon bennem mind, és megnézem az összes idegen szót, és azok magyarázatát, és a magyarázat eredetét, és mindent tudni akarok a névről, hogy mit tett, miről álmodott, mikor és mitől tört el, és mit érzett az utolsó pillanatban, és ki ült az ágya mellett, ő miről álmodott, és miről szólt a könyv, amit a csendben olvasott, miféle idegen szavak voltak benne, vérzett-e a keze utána... és itt állnak körben, de nem érdekel, amit mondanak egymásnak, elmenekülök befele... amit hallani szeretnék azt úgy sem mondják ki.

1 komment

én választok

2008.02.15. 10:31 kathleenkelly (törölt)

Furcsa érzés, ahogy az energia körvonalazódik valahol a gyomorszájam környékén, apró tervfoszlányok bukkannak fel, impulzusok, csak bevillannak az egymás mellett párhuzamosan futó gondolatsorok között, és várok, mert tudom, hogy egy pár nap múlva arra riadok hajnalban, hogy a részletek összeálltak, értem és látom, amit tennem kell.

"akik lehajították óráikat a tetőkről az Időn-kívüli Örökkévalóságra szavazva, és a következő évtizedben naponta ébresztőórák hullottak a fejükre,

akik egymás után háromszor nyiszálták el csuklójukat sikertelenül, majd abbahagyták és régiségkereskedést nyitottak, és bőgtek azt híve, hogy öregszenek,

akik ártatlan flanel-ruhában elevenen égtek el a Madison-Square-en ólomnehéz versek záporában és a divat vas-regimentjének tintás zűrzavara közt miközben a hirdetések buzitündérei nitroglicerinesen sikítoztak, és a baljósan intelligens szerkesztők mustárgázt leheltek rájuk vagy elgázolták őket az Abszolút Valóság részeg taxijai"

Szólj hozzá!

kérdőjelezd meg

2008.02.13. 10:05 kathleenkelly (törölt)

"Mert az élet állandó harc, amelyben a győztes általában gyorsan regenerálódik, a vesztes viszont lassan gyógyul, egymás útját keresztező kutatók állandó küzdelme, amelyben az ember kénytelen fejlődni, vagy drágán ráfizet, ha ugyanaz marad (ráfizet betegséggel, depresszióval, az elszalasztott lehetőség miatti gyötrelemmel), más választás nincs."

4 komment

süti beállítások módosítása